Lebukik, kiemelkedik. A fürdőruha vagy rajtam marad, vagy nem. (Pánt nélküli felsők! Ehh! Miért vagytok egyáltalán?) Szemben a Badacsony vigyorog.
Igen, Balatonfenyves-alsón vagyok, megint. Gyermekkorom legélénkebb emlékeinek földjén. Komolyan, mintha nem is térben utazott volna velem az a bizonyos pesti expresszvonat, hanem időben.
Néhány bogár kábán az asztalra pottyan, miután sikertelenül udvaroltak a teraszlámpának. I know that feel, bro...
Tegnap nem keresett, ma nem keresett. Már kezdtem aggódni.
Tehát felhívtam... azt mondta nem akart zavarni, meg egyébként is eléggé elfoglalt volt azzal, hogy megszervezze az utolsó találkozásunkat. Merthogy ezt szervezi két napja. Merthogy nagyon különlegesre akarja.
A környezetem szerint én ezt teljesen kiérdemeltem, én azonban még mindig elképedve állok előtte. Ez most valóban megtörténik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése