Vannak olyan napok,
amikor pont akkor vagyok a Batyin, mint Eszti, és meglátom,
pont nincs fenn nála senki a munkahelyén, így felmehetek hozzá hesszelni,
megírjuk Szonjának, hogy milyen király nekünk, erre kiderül, hogy pont szabadnapja van, tehát ő is feljön,
pont van nálam egy adag tegnap este sült oldalas krumplipürével, azt megebédeljük,
pont szemben van a Parlament, és mi pont az élet császárainak gondoljuk magunkat. ;)
(*sóhaj!*)
...
Tudom, tudom.
Nem haltam meg, na. :)
Csak nem tudom... kevéssé érzek magamon az élettől akkora nyomást, amekkora általában a kreativitást kipréseli belőlem. (Ami elég bosszantó. Nem azért léptem meg melóhelyről, hogy felszabaduljanak a kreatív energiáim??)
Nem az, hogy tétlenül hevertem volna egész májusban, csupán azt hiszem, ez egy olyan időszak volt, amikor csak el akartam vonulni egy kicsit, és csak nagyon kevés dologgal törődni (főként a nagyon szűken vett életemmel és környezetemmel).
De már kipihentem magam, és várnak a tettek, amelyek most kicsit ijesztően magasodnak, mert elszoktam tőlük.
De itt a június a beadandók korszakával,
itt a július Dragéval és az oului 3 héttel,
itt az augusztus Tomi esküvőjével és a Táborral,
...aztán lehet újrakezdeni a világot. :)
Én pedig itt vagyok Budapesten, a barátaimnak, az életemnek, és lassan önként csúszok ki a diák-identitásból, a kollégiumi élet kényelméből (és kényelmetlenségéből), a zh-k és a vizsgák iránti érdeklődésből, az átmeneti megoldásokból, a gyakori hazajárásból, a szakmai és emberi útkeresésből.
Úgy érzem, atommal sem tudnám kirobbantani magam onnan, ahol épp vagyok. :) Ez az elmúlt évekhez képest elképesztően megnyugtató.
Igen, most hosszú évek kapálózását és keresgélését és értelmi-érzelmi zötykölődését pihenem ki.
(egyszerűen imádom Észtország eurovíziós versenydalát. Bár Elina Born miatt kicsit elfogult is vagyok. :3 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése