Őstörténetes órám "vizsgájára" vártam, tehát elbeszélgetésre az imádnivaló SzR tanár úrral, miután a kurzus többi hallgatójával együtt összeállítottuk és végigtoltuk a félévben az Őstörténetről, nyelvrokonságról - másképpen előadássorozatot. Reggel 8 volt és próbáltam ébren maradni, eközben pedig a fülembe ömlő tömény panaszt nem befogadni.
Bébi, ha azt akarod, hogy ne a csókosok, a ki-kinek-kicsodája hozzáállás határozza meg a tudományos előmeneteledet, akkor esetleg ne ezzel foglalkozz éjjel-nappal!
Ne, kérlek ne véleményezd úgy ismerőseimet, hogy egy szót sem beszéltél még vele, mert rosszak lesznek a következtetéseid!
Avagy furcsa az, hogy az generálja a legtöbb drámát, aki a legjobban szenved tőle.
*
Félálomban halálos fáradtság nehezedett rám a negatív érzelmektől, pedig akkor még nem is figyeltem oda a magyar minorosokra.
Magyar minor!!! Valaki magyarázza már el nekem, hogy miért létezik olyan, hogy magyar minor???
Mégis mi a herét bírsz megtanulni 50 kreditben a magyar irodalomtudományról és nyelvészetről, ember??
Tudom, hogy az emberek a legnagyobb hülyeségeket vizsga előtt mondják, és nagyon tudatos pillanataimban megértettem a frusztrációjukat, amiért 1 azaz egy félév alatt, egyetlen kurzusban tanították nekik a teljes finnugrisztikát és nyelvtörténetet. Mégsem bírtam mindig egyenletes vérnyomással hallgatni, amikor "mennyit szenvedtünk azon az esti szaron" mondattöredék formájában értékelték a mi kurzusunkat, S. tanárnőnek pedig fejhangon utánozták a beszédhibáját és figurázták ki a tanítási stílusát. Szú-szá. Úgysem lesz attól senkinek sem jobb, ha beleszólok. Zen.
*
SzR tanár úr állítása szerint nagyon várt.
Közölte, hogy Honti akadémikus úr tegnapelőtt keresztben lenyelte a pillantásával, amiért ő nem kapott meghívást erre az előadássorozatra. Ki beszélte le erről SzR-t? Naná, hogy Timár Bogáta.
Elbeszélgettünk arról, hogy milyen érdekes szakmai vitákat generált ez az előadássorozat, és hogy ez mennyire szép és tudományos. Minden tévút és aggodalmaskodás mellett kimondhatatlanul büszke voltam a tanszékemre.
Miután a neki írt levelem egy részletét kivetítette az előadáson a közönségnek, és fel is olvasta, SzR megkérdezte, hogy felhasználhatná-e egy tanulmányához. Ollé.
Olyan leszek a szakmában, mint Max Martin a popzenében. Jól megírom mindenkinek a dolgokat, ők pedig jó menők lesznek vele. :D
A beszélgetés közben lelkifurdalás nélkül néztem, ahogy a minorosok türelmetlenül forgolódnak, hogy mikor hagyjuk már abba a trécselést. Várjatok csak, gyökerek, kibírjátok, basszátokmeg! :P
*
Miközben a könyvtárban rendezgettem FMH hagyatékát, úgy éreztem, minden egyes könyv a lelkemre nehezedik. Hogy tudtak emberek ennyit írni??? És mi a fenét tudok én ehhez hozzátenni még??? KK tanárnő együttérzően mosolygott rám, és azt mondta, ne adjam fel, kiigazodik. Fáradtságomban lerogytam Zoltánhoz egy székre, és nekiálltam parttalanul fecsegni.
Az én egyik otthonom, a Kamara, a Zoska, a Szabó Ervin és a kolibüfé mellett.
Megjött az első újrakárpitozott fotel.
Holnap megyek vissza szógyököket kutatni.
Majdnem mintha lenne szakmai/emberi súlyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése