kárpit

Hulla fáradtan, a kimerültségtől már-már félrebeszélve, egy sör mellett a Kárpitban (öhhö) magyarázni a lipcsei és a göttingeni nyelvészeti iskoláról: a romantika új definíciója.

Még mindig heverem ki a tegnapot, azt a rengeteg csendes segítséget, vele a talpraesettséget, jószívűséget, amit általam alig ismert finn szakosoktól kaptunk (meg persze a régi, legendás arcoktól), meg azt az örömöt, amit érezni lehetett a tanszéken az eredménytől. Hihetetlenül jó, hogy végül megvalósult, amiért dolgoztunk. Ezért érdemes élni.

A kanapé eddig is a szívem csücske volt, de mostantól különösen. :)

És igen, már több mint 24 órája, de akkor sem akarom, hogy elmúljon az érzés.

Mostakkor fogom magam, hanyatt dőlök, és örülök, hogy minden jó.

És mindenki a helyén van.

(Én is!)

(Végre!)