:'(

Asszem kezdhetem elölről az építkezést. Persze lehet, hogy alaposabb a munka, ha újra meg újra megforgatják bennem a tőröket, de ami azt illeti, kicsit unom, és nem hiszem, hogy megérdemeltem.

see me ruined by my own creations

Sosem tudom, hogy kiírjam-e magamból, ha megrohamoz a depressziós-öngyilkos-összegömbölyödve fejetölelős pszichózis, aminél az alaphangulatom úgyis jobb, vagy maradjak szépen csendben és várjam meg, míg elmúlik valahogy, aztán uccu, le is tagadom, hogy létezett. Meg persze az ellenkezője, a szárnyalós-boldogságos optimizmus, mely ugyanolyan jellegű kilengés, max. kevésbé van kedvem leülni és klaviatúrát tépni, ha elkap. (Suffering should be creative - ezt a pólófeliratot nagyon megjegyeztem, mióta Masters of Rock-on láttam) Akkor kell-e írni, amikor nagyon benne vagyok a hangulatban, vagy akkor, amikor tudok aránylag hideg fejjel gondolkodni?

Mindegy, költői kérdések. Valahogy el fog múlni ez is. Poén, hogy leírom, hogy jobb a lelkem, majd másnap kb. amennyit javult, kétszer annyit romlott vissza. Ja, most a negatív kilengésben vagyok épp.

Nightwish - Romanticide

God love and rest my soul
With this sun down, never ending
The feeling is gone, yet you ain't gonna see me fail
I am the decadence of your world,
I am an eider covered in oil
Happy hunting, you double-faced carnivore

Tell me why,
No heart to cry
Hang me high!

The music is dead, the amen is said
The kiss of faith is what I beg
A loving heart and soul for sale

Tell me why,
No heart to cry
Hang me high!

Leave me be,
And cease to tell me how to feel
To grieve, to shield myself from evil
Leave me be,
OD of lies is killing me
Romanticide...
Till love do me part!

See me ruined by my own creations

Leave me be,
And cease to tell me how to feel
To grieve, to shield myself from evil
Leave me be,
OD of lies is killing me
Romanticide...
Till love do me part!

Dead Boy's alive but without sense,
I need a near-death experience
Heart once bold,
Now turned to stone
Perfection, my messenger from Hell

Wine turns to water,
Campfires freeze,
Love letters burn,
Romance is lost
Lord, let me be wrong in this pain

Temporary pain, eternal shame
To take part in this Devil's chess game
Spit on me, let me go, get rid of me,
And try to survive your stupidity!

~ ~

-Agnnnnnn!

-Szia Bobókám! Na mi a helyzet?

-Utálom az összes férfit!

-Nem baj kislányom, ez így van jól. Kérsz gombakrémlevest?

-!!!

-Nem vargányából van, meg kissé darabos, de finom.

-Gombadarableves?

-Ja...

-Úúú, az spenót? Királyság!

-Akkor egyél azt! Nagyi csinálta.

-Ez hárslevelű a hűtőben?

-Aha. Ihatunk egy pohárral, menjünk ki a teraszra. Melegítsd meg a spenótot azt' uzsgyi.

Két vámpírfogsor egymásra mosolyog, elhelyezkedtünk kényelmesen és nekilátunk beszélgetni, mint anya és lánya, nevetgélünk, pletykálunk, anyám kioszt, én vinnyogok, próbálom megértetni vele, amit mondani akarok, ő próbálja elhelyezni valahol, kapcsolni a tapasztalataihoz, és a tapasztalataiból levont következtetésekhez, úgy helyrerakni, hogy nem gázol a lelkembe, én figyelek, összeillesztem a saját tapasztalataimmal, megpróbálom kritikával kezelni, amit állít, figyelembe venni a generációs különbséget, és magunkban jutunk valamire, amit nem kommentálunk, ellenben jól megjegyezzük, magunkkal visszük miután felálltunk a kinti asztaltól és bementünk, feldolgozzuk, és a jövőben visszaemlékszünk rá, mikor úgy hozza az élet.

Épít engem, megszilárdít, hogy tovább építhessen a világ. De én is őt.

rókaságok

Mióta először úgy igazán rám mosolygott, gyönyörűnek tartottam. A köztünk húzódó fal csak növelte ezt a benyomást. Ehhez biztos hozzátett az az önbizalom és kiegyensúlyozottság, melyet valamennyire mellettem szedett össze, meg a tavasz, ami a kis skandináv arcát is meglegyintette. Imádtam nézni, de tagadhatatlanul fájt is.

Éppenséggel lehetnék rosszabbul is de nem vagyok. És úgy gondolom, nem rossz irányba lettem jobban. (uhh, ez remélem követhető...) És ezt még úgy is el tudom, mondani, hogy este 10 felé jár az idő, pedig ilyenkor általában már rám telepszik a feketeség.

Sz'al ja. Most hazamegyek és felkészülök a tavasz/nyárra. Csak a külsőm nem tetszik magamnak... ez a hülye festék nemhogy lilára festette a hajam, még a tartását is tökretette. Ezek, hölgyeimésuraim, fontos dolgok, ha egy épp talpraálló húszéves kisasszony készül belevetni magát az év legszebb időszakába.

És valamiért bizakodom. Franc tudja miért, semmi okom rá. Hátha jó lesz ez a tavasz. 

nem csak napi epikvin

ja és amit rég el akartam mondani: drágaságos Szonjácskám és Hód(oló)ja eljegyezték egymást, mert nekik olyan jó!

Én én leszek Szonja tanúja! Mert eleinte annyira intettem őt ettől a hódfajzattól! X)

Már megérte összedobni ezt a Haramiát. Két király ember királyul egymásra talált. =) Ilyenkor melegség járja át az embert, hogy milyen jó lesz egy neki nagyon fontos személynek, és mekkora király, hogy ennek a kialakulásában ő is szerepet játszott.

2011.01.18. FTW. =)

Szóljon hát egy dal, amely azóta a fülemben cseng, mikor rátok gondolok, neked, Szonjácskám, újabb vagonnyi csóközönnel. :)

It's only pain

Nahátnahát.

Mit csináljon az ember, ha hulla fáradtan du. 3 körül hazaért (úgy, hogy majdnem elütötték), aludni akar, de akkor tudja, hogy mire felébred, már semmi nem lesz nyitva, márpedig ha nem mozdul el otthonról, begolyózik?

Persze elcseszi az időt...

Bár nem volt erőm random napot tartani, végül egész jó kis random napom volt. Elindultam zsemlét venni, mire kikötöttem az Alexandra könyváruházban, vettem egy Poirot-könyvet, majd a Tesco Expresszben (miután kiengedtem magamból az összes szunnyadó (MÉLYEN szunnyadó)) idegengyűlöletemet a viselkedni nem tudó arabszerű cserediákokon,  némi zsemlével, édességgel és borral tértem haza. Fogalmam sincs, miért vettem pont chilei bort, annyit tudtam, hogy nincs kedvem a szokásos pillangós Merlot-hoz, így kerestem egy hasonló árú cabernet-t. Meglepetés akkor ért, amikor megpróbáltam kibontani: csavaros ugyanis a teteje, mint az üveges ásványvizeknek. Egyébként nem rossz, bár ittam már jobbat is.  Íze van, ereje van, de valahogy miután lenyeltem, olyan íze marad, mintha csak vizat ittam volna - ellenben kékre festi a szám szélét.

Ezenkívül újra festettem a hajam, egyedül, kissé kihívás volt, de sikerült... padlizsánlila, megint, de majd kibronzosodik. Lila foltok vannak a fejemen.

És megnéztem egy rakás How I Met Your Mother-t. Egy időben néztem, de aztán nem volt erőm hozzá, ma van először, hogy sikerült.

A tavaszi tali nem hozta meg a lelki feltöltődést, amire vártam, ellenben komolyan fenyegetett a fagyhalál... az anyámmal való alig tízperces beszélgetés egy-két mondata ellenben rázott rajtam akkorát, hogy most már egészen alakuljak... még egy fokkal tisztább a dolog, és nem csak talán, ebben biztos vagyok. Könnyebb így feldolgozni a dolgokat. És a feldolgozás végterméke némi optimizmusra ad okot.

-Hegedülj!

Hát persze. Szerdán is a hegedű volt, amihez először nyúltam. Tavaly éppen fontos is volt, hogy hegedüljek sokat, és el is felejtettem, ami akkor élénken élt a tudatomban, nevesint hogy a hegedű mennyit segített továbblendülni. Persze most is lenne motiváció, rugdosnak a haramiákok, hogy nem vagyok elég jó.

Már csak az önértékelési válsággal kell megküzdeni. Ez lesz a legnehezebb, ezzel kapcsolatban tudom a legtartósabban meggyőzni magam, hogy minden hiába. És ilyenkor rogyok a földre és érzek hiábavalónak mindent, ami eddig a javulás érdekében történt.

Annyival egyszerűbb lenne kinyúlni a napon, hagyni magamt kiszáradni és elfogadni, hogy semminek semmi értelme, kudarc vagyok mert kudarcot vallottam, és nem kell semmit sem várnom az élettől... de megy előre az idő, kellek az embereknek, nézek a szemükbe, gondolkozom, tervezek, és valahogy mégis haladok előre. Belül üresen, tátongó hiánnyal, megrendült önbizalommal, de megyek, mert kell. Nem lehet lefagyasztani az életet.

Biztos ez így jó, csak nem mindig érzem az értelmét.

A húsvét a feltámadástól szól. Lassan a böjt is lejár.

Fájdalmasabb a kidobott félnek lenni. Könnyebb, nincs benne annyi kérdőjel, de nehezebb elfogadni, hogy nincs jövő. Nehezebb meggyőzni magamat arról, hogy ez így jó. Nehezebb megtartani a méltóságomat. Tüskékkel dobálnak, ahányszor csak életjelét látom. Elmondhatatlanul hiányzik.

Nem érdekel, ha elegetek van a panaszkodásaimból. Jólesik kiírni.

all the single ladies

Dojng dojng

dojng dojng dojng

csattognak a cipők, ahogy néhány lány pattog bennük, elcsépelt tutsz-tutsz dallamokra, melyek olyan távol állnak az ízlésemtől, mint ide Lacháza, mégis a megszokástól már új lendülettel vetem bele magam a koreográfiába minden újabb témára. Ugrálok, repülök, számolok, hogy le ne maradjak, koncentrálok, hogy még följebb emeljem a lábam, még kecsesebben lendítsem a karom, és úgy érzem magam, mint egy szita, melyből minden rázással esnek ki a nemkívánatos dolgok. Van értelme még küzdeni és ugrálni és feszegetni a korlátaimat. Ilyenkor becsülöm igazán azt az érzést, mikor kipirultan, kócosan és izzadtan belenézek a tükörbe és megállapítom, hogy nehéz volt, de megcsináltam.