~ ~

-Agnnnnnn!

-Szia Bobókám! Na mi a helyzet?

-Utálom az összes férfit!

-Nem baj kislányom, ez így van jól. Kérsz gombakrémlevest?

-!!!

-Nem vargányából van, meg kissé darabos, de finom.

-Gombadarableves?

-Ja...

-Úúú, az spenót? Királyság!

-Akkor egyél azt! Nagyi csinálta.

-Ez hárslevelű a hűtőben?

-Aha. Ihatunk egy pohárral, menjünk ki a teraszra. Melegítsd meg a spenótot azt' uzsgyi.

Két vámpírfogsor egymásra mosolyog, elhelyezkedtünk kényelmesen és nekilátunk beszélgetni, mint anya és lánya, nevetgélünk, pletykálunk, anyám kioszt, én vinnyogok, próbálom megértetni vele, amit mondani akarok, ő próbálja elhelyezni valahol, kapcsolni a tapasztalataihoz, és a tapasztalataiból levont következtetésekhez, úgy helyrerakni, hogy nem gázol a lelkembe, én figyelek, összeillesztem a saját tapasztalataimmal, megpróbálom kritikával kezelni, amit állít, figyelembe venni a generációs különbséget, és magunkban jutunk valamire, amit nem kommentálunk, ellenben jól megjegyezzük, magunkkal visszük miután felálltunk a kinti asztaltól és bementünk, feldolgozzuk, és a jövőben visszaemlékszünk rá, mikor úgy hozza az élet.

Épít engem, megszilárdít, hogy tovább építhessen a világ. De én is őt.