amikor egyszerűen elönt az önbizalom. Szobatársam egy hétvégi buliba készül a barátjával, én a holnapi kiöltözős sütizésre próbálgattam ruhákat, kirámoltuk az egész szekrényt, felkotortuk az összes ékszerünket, leszereltük a tükröt a falról és egymás után próbálgattuk a legcsinosabb ruháinkat, míg végül összeálltunk mindketten (véletlenül sem úgy, mint két kicsi legó), egymáson ámuldoztunk, hogy anyáddejólnézelki, míg magunkról is pontosan tudtuk, hogy anyánkdejólnézünkki. És mikor falatnyi tűsarkúban, fekete cicanaciban és alul szűkített piros miniruhában végigmegyek a szobán, gondosan egymás elé helyezve a lábaimat, legszívesebben kiszaladnék és végiglejtenék az egész városon, vagy csak kinevetnék az ablakon, mint a vár fehér úrnője, hogy neszevilág, tavasz van, fiatal vagyok, szép vagyok, jó az alakom, jó a hajam, csinos vagyok, és ezt vegyétek tudomásul! =P
Van az úgy. Jó is az. Az utóbbi napokban én néha különösebb cicoma nélkül is hajlamos vagyok jóképűnek hinni magam :D Aztán kilépek az utcára, és elmúlik.
VálaszTörlésEgyébként fasza lett ez az új sablon. Annyira, hogy - bocsánat a szófordulatért - kedvem támadt ugrani egy seggest. De tényleg, olyan jó Bogis.
Amúgy nagyon szeretnélek elkapni egy ilyen pillanatban, amikor azt szajkózod, hogy jó az alakod, Lúthien! :D