Mióta először úgy igazán rám mosolygott, gyönyörűnek tartottam. A köztünk húzódó fal csak növelte ezt a benyomást. Ehhez biztos hozzátett az az önbizalom és kiegyensúlyozottság, melyet valamennyire mellettem szedett össze, meg a tavasz, ami a kis skandináv arcát is meglegyintette. Imádtam nézni, de tagadhatatlanul fájt is.
Éppenséggel lehetnék rosszabbul is de nem vagyok. És úgy gondolom, nem rossz irányba lettem jobban. (uhh, ez remélem követhető...) És ezt még úgy is el tudom, mondani, hogy este 10 felé jár az idő, pedig ilyenkor általában már rám telepszik a feketeség.
Sz'al ja. Most hazamegyek és felkészülök a tavasz/nyárra. Csak a külsőm nem tetszik magamnak... ez a hülye festék nemhogy lilára festette a hajam, még a tartását is tökretette. Ezek, hölgyeimésuraim, fontos dolgok, ha egy épp talpraálló húszéves kisasszony készül belevetni magát az év legszebb időszakába.
És valamiért bizakodom. Franc tudja miért, semmi okom rá. Hátha jó lesz ez a tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése