Eszti haza akart menni Bánrévére Fidelitasos hétvége előtt, de mikor értesült a történtekről, inkább lemondott róla, hogy ott legyen nekem - és Zsuzsi is elvonszolta magát a találkozóra, pedig hulla fáradt és nagyon szomorú volt. Ezek olyan szívmelengető dolgok.
Valószínűleg akkor is bőven elkéstem volna Paddy-koncertről, ha Cinege nem hív fel háromnegyed nyolckor. De felhívott, ami rátett még vagy húsz percet a késésemre, és nem cseréltem volna el semmiért. A végén már nevettem (pedig alapból meglehetősen pocsék napom volt)... hiába, egyrészt ismer, másrészt nem véletlenül vagyunk olyan viszonyban, amilyenben... egy csapásra feldobott és megmelengette a szívem. Nagyon jólesett.
Jól is jött ki végül a dolog, mert a hajóra menet összefutottam Nyüfivel és együtt mentünk tovább és tök jó volt. :) Nagy halom simogatást kaptam, mikor a többi MTT-st is megtaláltam, és a lelkemre kötötték, hogy a Freedom alatt hatalmasat tomboljak. Én biztos hatalmasat tomboltam volna egész koncerten, ha kicsit felkészülök a koncertre és hallgatok Paddyt előre, de nem tettem... azért így is elragadott néha a koncerthangulat, bár nem akarok belegondolni, hány ember izzadsága szárad most rajtam épp. Az ominózus Freedom kezdetekor épp örültem, hogy bejutok a lányvécébe, de a kétharmada felé már visszaértem... üvöltötte mindenki, hogy Freedom, nekem csak úgy az öt-hatodiknál jött meg az inger rá, akkor én is üvöltöttem, kicsit úgy éreztem magam, mint Éowyn a pelennori csata előtt. Egyébként nagyon szimpatikus ez a Paddyre járó társaság, még ha nem is tudok úgy gondolni rájuk... most konkrétan a "mineknézni úgysemolyanmintazazegy" állapotában leledzem, és mikor nem szomorkodom, akkor ezt egész érdekes jelenségként konstatálom.
Amikor pedig egymást átkarolva ugráltunk, Csaba helyet bokszolt nekem, Artemisszel visítva röhögtünk a felismerésen, hogy az énekes tiszta Ankalimon, és kitartó türelemmel ölelt, mikor magamba zuhantam, Lenon sokadszorra is tombolásra bírt, füzérré fonódva dülöngéltünk a Never Walk Alone-ra és Estel bátorítóan rám mosolygott, a szeretet és hála minden mást kiszorítva öntötte el a belsőmet.
Azért fenemód szerencsés vagyok.
Szia
VálaszTörlésKegyetlen jó volt a koncert, de még most is zúg a fülem...
Mondhatod magad szerencsésnek de az az igazság, hogy Te egy nagyszerű valaki vagy, ezért bánnak veled úgy, ahogy. Tök egyszerű.
Azért örülök, hogy segíthettem picit, rém sután éreztem magam, mert annyira még nem ismerlek, hogy úgymond jogom lenne szemtanúja lenni a befordulásodnak, és nem tudtam, ilyenkor te mit szeretsz, azt, ha ölelgetnek vagy azt, ha békén hagynak... de talán akkor nem tettem rosszul, hogy odamentem hozzád.
Remélem, máskor is fogunk még együtt zúzni.
Legyél rossz!
Artemisz
Nagyon sok nagyszerű valakinek nincs olyan/annyi barátja, akire számíthat ha elkapja a bánatosság.
VálaszTörlésÁltalában én az elbújós-magambansírós típus vagyok, frusztrál, hogy a mellettem lévő ott van tök zavarban, mert nem tudja, mit mondjon/csináljon, pedig rémesen sajnál.
De jelentem te még egész jó megzuhanóvigasztaló vagy... legalábbis nem beszéltél összevissza olyanokat, amikre reagálnom kell, nem próbáltad meg azonnali hatállyal megszüntetni a sírást, nem ráncigáltad fölfelé a szám sarkát... :)
Ráadásul én olyan fájdalomkezelő vagyok, aki az elején olyan mélyen belelovalja magát a bajába, hogy az a klinikai szintű depresszióhoz kezd közelíteni, és ha már eleget fájt a sok emlék és gondolat, immunissá válok rájuk és hirtelen kb. kutya bajom sem lesz. Csak most még a belelovalós szakaszban vagyok. :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés(na, véletlenül CSaba accountjával válaszoltam, bocsánat)
VálaszTörlésUtolsó bekezdés rám is igaz.
Tán nem sértődsz meg, ha azt mondom, hogy az óvónői pályámról hozott tapasztalatok alakították ki bennem a vigasztalási stratégiát. A gyereknek hiába mondasz akármit, ő semmi mást nem akar, csak azt, hogy érezze, hogy ott vagy neki, átöleled, támaszt adsz - neki nem a szavak fontosak. És szigorúan tilos azt mondani, hogy "ne sírj", mert sírni kell, a legszörnyűbb dolgok egyike a világon, ha valaki már sírni sem tud, ha vmi fáj neki...
Örülök, hogy segíthettem.
Artemisz