Éreztétek már úgy, hogy teljesen ki vagytok szolgáltatva? Hogy nemcsak az idő vagy a pillanatnyi hangulat hagy cserben benneteket, hanem az agyatok is bénán áll, és még az elfogadásig sem bír eljutni, annyira nem tudja feldolgozni a történteket, a miértekről nem is beszélve? Hogy az egyetlen dolog, amiben bízhattok, az a felejtés, szemben egy világgal, mely önként zúdítja rátok az emlékeket, ti meg ott álltok egy szál esernyővel a szökőárral szemben?
Nem gondoltam volna, hogy a mai napom kellemes lehet, este mégis kellemes lett, spontán, lazán, ahogy a legjobban szeretem. Csak azért, hogy bekapcsoljam a netet és összedőljön az egész.
Csak azt nem tudom, mibe kapaszkodhatnék... egyedül vagyok a sötétben.
Bele fogok őrülni ebbe.
Szólj!
VálaszTörlésItt vagyunk!
Merj szólni, mert innen messziről nem látni, mit tehetnék/nénk!