elämä jatkuu

Hideg van de szépen süt a nap, Mázli kihullott szőre egyenletesen beteríti a nadrágomat, a műhelyből kalapácsolás hallatszik (Csaba és após most is nagy munkában vannak), anyáék templomba mentek, Nagyi karajt paníroz. Öcsesz valószínűleg nemsokára felkel és megvizsgálja a madarakat. Noémivel jót beszélgettünk a hörcsögökről, és arról, mennyire szeretnénk, ha legközelebb hajbalzsamot hozna a Müllerből.

Tegnap 6-an ügyködtek itt a műhely mennyezetének lefóliázása céljából, mely a kemény munka eredményeképpen most határozottan emlékeztet egy Spar-os szatyor belsejére. Kicsi koromban, mikor apa dolgozni ment, anyáék mindig azt mondták, hogy "elment a zacskóba". Ezt én magamban valahogy úgy vizualizáltam, hogy elkezd ugrálni egy kifeszített műanyagfólián, és egyébként is műanyag veszi körül. Na most erre kezdett el hasonlítani az esküvői helyszínünk. :D Neemm, amúgy tök jó lesz, csak kicsit szokni kell a látványt. Nyilván nem lesz minden pont ugyanolyan, mint amilyennek megálmodtam.

A sütivásár óta az egyetemen szinte semmihez sincs kedvem, pedig még bőven lenne teendőm. Valahogy úgy érzem, én már tényleg mindent megtettem, amit pedig nem, az csak további viták árán szükséges, de azok elindításához nekem már nincs energiám. PP csütörtökön azzal eresztett haza, hogy lehetőleg sétáljak egy nagyot az erdőben, vagy valahova menjek el, hogy visszaszerezzem a munkaképességemet.

[Közben beugrott hozzánk az az ismerős a faluból, aki a tortát készíti majd, és megkonzultáltuk a részleteket a Pinterest-táblám segítségével, majd megérkezett egy pasas, aki hozott kóstolót a borából, anyával így szereztünk poharakat, és egy korhadt lécen ülve nekiültünk további részletek megbeszélésének a bor ihlete alatt.]

Anya olyan, mint egy maffiavezér. Mindenre van egy embere, aki tartozik neki, vagy lelkesen ajánlkozott segíteni. Nagyim pedig, miután elkészült a koszorúslányruhákkal (<3), legyártott 25 db fehér kis horgolt asztaldíszt, mert ő egy ilyen ember. Hát kész.

Nemsokára böjt, lassan kitavaszodik, és ez a rohadt február is véget ér. Lassacskán az életkedv is visszaszivárog belém, a többit pedig rábízom az igazodásra.

De most nagyon jó, hogy otthon vagyok.

. . .

Ahogy gyalogoltam hazafelé, az Ankalimonnal való beszélgetés hatása minden lépéssel egyre halványodott, átadva magát a döbbenetnek, önvádnak, kétségbeesésnek.

Blogoltam volna erről a beszélgetésről, a sütivásárról, meg mindenféléről, de most ha választhatnék úgy, hogy az elmúlt 4 hétben nem csináltam semmit de cserébe nem kapom azt az üzenetet, ami ma, gondolkodás nélkül azt választnám.

home is where them fuckers ain't

Nyamvadtan, szipogva, hőemelkedéssel battyogtam a tanszékre egy fárasztó (nem rossz, de fárasztó) munkanap után, hogy némi felkészülést követve szembenézzek HF tanár úrral, és mérlegre tegyük a féléves adatbázis-hegesztési munkálataimat...

...de mire észbe kaptam, már Vali szobájában ücsörögtem kávéval és észt csokival megkínálva, míg ő hihetetlen empátiával hallgatta az éppen rajtam kibukó panaszt, miszerint bár nagyon megkedveltem a kis cégecskémet és munkatársaimat, egyszerűen nem tudom megszokni a telefonálgatást. Bárcsak ne lenne így, de így van, viszont mintha a Jóisten tüntette volna el a vízforralót a konyhából (talán ellopták), hogy Valinak kelljen kisegítenie, mert egy pillanat alatt beszélgettünk el háromnegyed órát a pályakezdők hányatott sorsáról, és olyan, de olyan jólesett. Én vagyok a világ leghendikeppesebb finnes diákja, mert a finn nyelvvel való viszontagságos megismerkedésem alatt egyszer sem tanított Vali, így valószínűleg a világ boldogtalanabb feléhez tartozom, ezzel viszont már nincs mit tenni - nem ülhetek be a BA-sok közé monikon partitiivit tanulni. Vali kisugárzása azonban így is feltöltött, és ezért a potya háromnegyed óráért nagyon hálás vagyok neki.

És akkor megjelent Szíj tanárnő, aki teljesen váratlanul felajánlotta a tegeződést (omg), majd a Finnországból hazaesett, rég nem látott D.K. kisasszony, aki elég meglepetten konstatálta, hogy Q tanárnő szobájában engem talál, de nagyon örültünk egymásnak. A valószerűtlenül jól alakuló délután végét fejfőnevek és birtokos személyjelek dominálták HF tanár úrral, akivel átnéztük a kérdéses pontokat az adatbázisos munkámmal kapcsolatban, és hát ez olyan, mint, mittudomén, Einsteintől tanulni fizikát. Mindent sokkal könnyebben megértettem, cserébe teljesen belefeledkeztünk. :) A tipológia általában nem a kedvenc nyelvészeti ágam, kivéve ilyenkor. A nap végére már csak az maradt, hogy jajdejó.

~

És nem, megint nem a reggeli gyomorgörcsökről számolok be, hogy már megint dolgozni kell... a bunkó finnekről, akik csúnyán beszélnek velem a telefonba, meg hogy néha alig értem, miről beszélnek... arról, hogy kapitálisan elcsesztem az angol nyelvű cikkemet, és persze már megint halogatok és még mindig nem olvastam el azokat a tök fontos tanulmányokat... nem beszélve a napi mérlegről, hányszor voltam fura, szociálisan alulfejlett, illetve kreáltam kínos szituációkat magam körül... egynél több ilyen helyzet generálódik naponta, higgyétek el.

Eh.

De egyszerűen szégyellném ezeket megörökíteni ezekből a napokból. Az otthon ott van, ahol nincsenek a baszakodók, és annyira örülök, hogy nekem több ilyen "biztonságos terem" is van, ahol a rossz napok is megjavulhatnak.

ez a hét is izgis lesz

Birtokos személyjelölők szintaktikai megoszlása főnévi birtokos mellett. Igen, a dolgom az ugor nyelvi tipológiai adatbázisban készített mari paraméterek leellenőrzése. Nem a Facebook. Nem a shitstorm. Meg, ha már itt tartunk, nem a blogolás.

A mezei mariban a birtok affixálása opcionális, a birtokos főnév megformáltsága ezt nem befolyásolja.

Ha egy helyzet már idáig fajult, jó látni, hogy vannak még konstruktív hangok. Rossz látni, ahogy a nyűgök és az aggodalmak kikészítik az embereket. Rossz volt felismerni, hogy egy szerencsétlen vagy nem jóindulatú megjegyzéssel mennyit lehet ártani. (Ez én voltam.)

A magyarban a disztributív számnevek különbözők alaptagjuk szófaja szerint. Főnévi alaptaghoz reduplikált számnévi tő, míg igeihez speciális szuffixum járul.

Ez a fél hét alatt minimum egy fél évnyit tapasztaltam és tanultam a világról meg a felnőtt életről. Megosztom a hallgatókkal a lopás hírét egy zárt FB-csoportban és a segítségüket kérem egy sütivásárhoz, aztán az esemény legközelebb az Index meg az Eduline címlapján köszön vissza. Egy naiv és jóindulatú kezdeményezésből pedig az ellenzéki pártok és portálok kormányszapuló károgásdömpinget indítanak. Mi meg nézünk, mint hal a szatyorban.

A kijelölő jelzői alakulat egy referáló kifejezésnek az értelmezési tartományát szűkíti le azokra az elemekre, amelyekre nézve a kijelölő jelzői alakulatban megfogalmazott állítás igaz.

Azért azt hadd tegyem hozzá, hogy csodák még vannak, és irdatlanul jó fej emberek is. És hogy a FU tanszék a legjobb tanszék a világon, bármi is történt vagy történjék.

De hogy az istenbe fogok én így adatbázist hegeszteni meg KRESZ-vizsgára készülni?! :D

take my hand and we'll make it I swear

We've gotta hold on, ready or not

gotta live for the fight when it's all that you've got

Minden szétcsúszóban volt ezen a héten, de innen szép feljönni. A tanszéki lopás híre pillanatok alatt az ELTE Online-ban köszönt vissza, így gyorsan megcsináltam a FB-eseményt a sütivásárhoz, hogy odaterelődjön a nép, és terelődött is, több százan jeleztek vissza, és délután már a Dékáni Hivatal vezetőjének telefonhívását hallgattam, miszerint az ELTE-re milyen rossz fényt vet ez a kezdeményezés. Természetesen ők hajlandók kompenzálni, amilyen hamar csak tudnak. Ja, akkor jó.

Jó érzés volt látni, ahogy a történtek híre eljut Finn- és Észtországig is, onnan is kapunk adományokat, és bár nem nagyon sokan adakoznak, már az a megosztással járó 1,5 perc figyelem is sokat jelent nekünk.

De rengeteg pénz jött már össze, és valószínűleg nemsokára sikerül új projektort vennünk. És ezt magunknak köszönhetjük!

Mindez segített egy kicsit abban, hogy a munkában is jobban teljesítsek, és az általános káosz se daráljon be teljesen. Rázósan, rögösen indul ez az új év, de tudom, hogy tavaly is így indult, és éppen ezért lett jó.

We've gotta hold on to what we've got

It doesn't make a difference if we make it or not

We've got each other, and that's a lot.

For love, we'll give it a shot.

én ebbe belebetegszem

Rossz a laptopom ventilátora, olyan hangokat ad ki, mint egy Zetor traktor. Még hetekbe telik mire megjön a pótalkatrész, addig itt kerreg nekem. Nem csoda, ha ideges vagyok.

"Közeleg az újhold, és nem csoda, ha mostanában mindenki ingerlékeny és befelé forduló lesz", mondta a tánctanár hétfőn. (A hangulatokra és energiákra való érzékenysége egyébként is mindig lenyűgöz.)

Valami nem jó.

Valami nem oké a konstans energiátlanságban, dermesztő hidegben, állandóan este 11 után hazaeső, fáradt és elgyötört Csabában, egyre koszosodó lakásban, a zsibbadtan sápítozó tanszéki kollégákban, akik ijedtükben egymás torkának esnek neki. Nem jó, hogy úgy tudnak eltelni napok, hogy egy szál sikerélményt nem tudok elvinni az ágyamba magammal, mikor véget érnek.

Mindig azt gondoltam, hogy bármi történjék is, megoldjuk. Biztos van valami mód. Általában van is, de ilyenkor tud annyira elkeseríteni, ha azok az intézmények akadályozzák az életet, amelyeknek elvileg az lenne a létezése lényege, hogy segítsenek... csak hogy egy szemléletes példát mondjak, a mostani rablás 1000%, hogy belsős dolgozó műve. A rendőrség valószínűleg ki is tudná deríteni, de azt hiszitek, nyomoz? Örülünk ha nem kell majd fizetni a jegyzőkönyvért. Az ELTE-től sajnálkozáson kívül még semmit nem kaptunk. És akkor mit tudunk tenni?

Innen már csak feljebb lehet, mondta anyukám, és remélem igaza van, de nem csodálkoznék, ha holnap arra jönnék be, hogy aládúcolták és felrobbantották a tanszéket.

egyszerűen muszáj valahova leírni

Egy értelmes világban nem történik olyan, hogy sírva találom az egyik tanáromat a konyhában, mert ma kirámolták a doktoranduszi szobát, és elvitték az összes, tanszéki tulajdonban lévő laptopot és projektort (beleértve az én régi laptopomat is).

Mindezt a finn lektorunk felmondása után, mert szeptember óta nem kapott fizetést, ugyanis az ELTE benyelte az évek óta használt lektori szerződést, átadta egy ügyvédi irodának, és azóta nem veszik fel a telefont.

Egy értelmes világban van ideje a doktori témavezetőnek a vezetettjeivel foglalkozni, és nem azzal köszönt januárban, hogy júniusig be van táblázva ingyenmunkával.

Meg nem kell elküldeni a doktoranduszjelölteket más tanszékek tanáraihoz kopogtatni, mert a mi programunkban tuti nem kapnak államis helyet.

És ez az egész rohadt tanszék nem csak dísznek van itt, hogy legyen mit jelenteni a minisztériumnak, aztán mi meglepve tapasztaljuk, hogy a jelentés szerint itt még szamojedológia szak is van. (1 szamojédos tanárunk van, ő is 3 éve ingyen tanít, folklórt.)

A büdös kurva életbe most már.