jóság :)

SZAKDOLGOZATI BÍRÁLATI LAP

Timár Bogáta: Nyelvhasználattal kapcsolatos attitűdváltozások serdülőkorban

Timár Bogáta szakdolgozatában érdekes és életközeli szociolingvisztikai témát választott: a serdülőkorú fiatalok viszonyulását vizsgálta saját nyelvhasználatukhoz. Sajnos, a fél oldalnyi bevezetőben a témamegjelölésen túl nem találni világosan megfogalmazott problémát, a hipotézisállítás pedig hiányzik a munkából.

A dolgozat szövegéből és a kérdőívekből úgy tűnik, a vizsgálat célja azt feltárni, hogy a serdülők vélekedése szerint miképpen változott saját nyelvhasználatuk a korábbiakhoz képest, illetve mi befolyásolja saját nyelvhasználatukat különböző informális kommunikációs szituációkban. A kérdésekből kivehetően a vizsgálat elsősorban a szülőkkel és a barátokkal folytatott társalgások megítélésére irányul.

A bevezető után a munka a szerző a kutatás elméleti hátterét vázolja fel: a serdülőkori önállósodás pszichológiai folyamatát és a szociolingvisztika rövid történetét. A témák azonban túl nagyok a szakdolgozat kereteihez és a rájuk szánt összesen négy oldalhoz képest, így (főleg a pszichológiai részben) meglehetősen esetlegesen kerülnek elő nevek és irányzatok. Azzal a megállapítással sem lehet teljesen egyetérteni, hogy „a kamaszkor nem tartozik a pszichológia központi témái közé” (3. oldal), hiszen ezt könyvtárnyi irodalom cáfolja. A dolgozatban felsorolt szakirodalom azonban bőséges, noha például Kis Tamás szlengkutatásait érdemes lett volna belevenni. Az irodalomkezelés elfogadható, bár nem minden hivatkozott munka szerepel az irodalomjegyzékben, és jó lett volna lapszám szerinti hivatkozásokat is látni.

Az 5. oldaltól a dolgozat a szerző saját kutatását mutatja be. Timár Bogáta három pécsi középiskolában két különböző korosztályhoz tartozó gyerekekkel végzett felmérést. A szociolingvisztikai változók közül a nem, a kor, a vallásosság, a család társadalmi státusza, szerkezete kerül elő. Hogy ezek pontosan mit befolyásolnak, nem mindig derül ki, mert a szerző csak annyit jegyez meg, hogy „nem tudhattam, igazam van-e” (6. oldal).

A vizsgálat előzménye a szerzőnek egy hasonló témájú korábbi vizsgálata volt, ennek alapján véglegesítette a kérdőívet és a kérdőív felvételének mikéntjét. Igen rokonszenves a dolgozatírónak az a módszere, hogy az olvasót őszintén beavatja a kutatás történetébe és saját kutatási dilemmáiba, döntéseinek hátterébe, így magáról a kutatási folyamatról is pontos és személyes képet kapunk. A feltett kérdések ügyesek, a kérdőív megfogalmazása a korosztályhoz közeli és életszerű (megfigyelői paradoxon!), az elemszám is tekintélyes.

A kapott eredmények kiértékelése azonban némileg aggályos. A szerző ugyanis az említett szociolingvisztikai változókat egymástól függetlenül kezeli. Így például a válaszokat nemek szerinti bontásban vizsgálva minden más tényezőtől eltekint, egységesen kezelve a különböző korú, társadalmi helyzetű, családi hátterű fiatalokat, holott lehet, hogy egy adott válasznál a nem helyett valamelyik másik tényezőnek fontosabb szerepe lehetett. Ugyanez érvényes máshol is. Szerencsésebb lett volna a válaszokat egyszerre több szempontot is érvényesítve elemezni. Ennek a hiányosságnak a kiküszöböléséhez nem is kellene újabb kutatás, elég lenne a meglévő adatok újraelemzése, még akkor is, ha így kisebb elemszám szerepelne egy-egy alosztályban.

A strukturált interjúk szerencsésen egészítik ki a kérdőívet.

Mivel a bevezetőben nem szerepelt hipotézis, így a befejező részben formálisan nem volt mit megválaszolni. Lényegileg azonban a vizsgálat eredményes volt, amit a szerző így foglalt össze: „A feltételezett nyelvi eltávolodás az otthoni normáktól eltérő mértékben, de létezik” (30.oldal). Ez a megállapítás egy izgalmas kutatás sarokpontja lehet, amit másik oldalról az „otthoni norma” megállapításának kell majd kiegészítenie.

Összefoglalva: Timár Bogáta friss szemmel, lendületesen és bátran nyúlt egy ígéretes témához. Jól megtervezett, önállóan kivitelezett saját kutatásával sok adatot gyűjtött. A kutatás módszeresebb leírása, az adatok további bontása, a fogalmazásbeli és gépelési pontatlanságok kijavítása kis fáradsággal még jobbá tenné a dolgozatát. A kutatást pedig feltétlenül folytatni kellene.

Munkáját jelesre (5) értékelem.

Budapest, 2012-05 08.          

                                               Vladár Zsuzsa adj.

ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék