Kész.
Köszönöm mindenekelőtt a konzulensemnek, Ladányi Máriának, hogy finoman cseszegetett folyamatosan és még jobban az ELTE-s anyukámnak érzem, Kiss Barbarának azt, hogy szinte második konzulensemmé előlépve a szülés előtt pár nappal is fáradhatatlanul szervezte nekem a vizsgálandó osztályokat és biztosította az interjúim alanyait, Sebestyén Csabának a rengeteg lelki támaszték mellett azt a varázsképességet, ahogy pillanatok alatt rendet rak abban az adattömegben, amellyel én órákig szenvednék, Tarnai Gábornak, Dombiné Borsos Margitnak, Réfi Mártának és minden egyéb tanárnak, hogy rendelkezésemre bocsátották az osztályukat, Szedmák Nórának, hogy megértéssel és türelemmel viszonyult ahhoz, hogy én egy ideig hisztis szakdolgozó voltam, Selmeczi Szonjának, Tóth Eszternek és Vörös Zsuzsannának azt a képességet, hogy úgy tudták elvonni a figyelmemet a szakdogámról, hogy később nagyobb kedvvel ültem újból neki, Vágner Ildikónak, aki az anyukám, a bizalmat és az időnkénti seggberúgást, a Mood Cafénak a nyugalmat és a vajas pirogot, és hogy elbújhattam benne a világ elől, a Kamara Cafénak a kedvességet és törődést és az utánozhatatlan melange-ot, Faludi Andreának a szakirodalom-tippet (a Pszichológia pedagógusoknak hatalmas segítség volt!), a Ráday utcai kedves szakdoga-kötőknek, hogy május 1-jén este negyed 11-kor is kiszolgáltak, Zolinak a sok kávét és macifröccsöt, a Hell energiaital gyártójának azt, hogy hatékony terméket gyárt, Katának, Esztinek és Katinak, hogy remek interjúalanyok voltak...
Meg majd talán még kiderül, kiknek. Kajak nem hiszem el, hogy sikerült.
Te vagy a legjobb! Nagyon büszke vagyok rád! <3
VálaszTörlés