save your words because you've gone too far pt.2

Vannak emberek, akiknek mindig, minden körülmények közt erős véleményük van és ezt soha, semmilyen körülmények közt sem rejtik véka alá, hanem büszkén vállalják. Ahogy azt is, hogy igen, ők ilyen véleménymegmondós emberek, de hát na, csupán őszinték akarnak lenni a világgal, miért olyan nagy baj az.

Hozzájuk intézném ezt a kis szösszenetet.

Nem vagytok jó arcok. Tudom, nem is akartok azok lenni, legalábbis bizonyos konvencionális szinten, de én, mint általában kicsit elszállt, különleges alakokat aránylag jól toleráló valaki, közölném, hogy nem, nem erről van szó, ti semmilyen szinten nem vagytok jó arcok. Nem azért, mert van véleményetek. Az király. Hanem azért, mert másokkal tiszteletlen, arrogáns, rosszindulatú módon mások arcába dörgölitek, holott az jobb esetben szimplán nem kíváncsiak rá, rosszabb esetben egy egész társalgást, egy egész társaságot le tudtok fagyasztani vele. És vitát sem tudtok indítani vele, mert ha valaki rosszkor és rossz módon böfög be egy sarkos véleményt az éterbe, azzal nem lesz senki olyan hülye, hogy vitába szálljon.
Higgyétek el, nem azért mondom ezt, mert szeretem a simliző, kétszínű kommunikációt. Talán nem kell a blogolvasók közönségének bizonygatom, hogy én is szeretek őszinte lenni.

Továbbá van még egy rossz hírem. Ha valaki még egyet is ért veled, az is faszfejnek fog tartani. De ha valaki nem ért egyet veled, az is max. megsértődik/megbántódik. Lehet ez is a végcélod, ez esetben fordulj fel, de ha esetleg az lenne a végcélod, hogy megváltoztasd a gondolkodásmódját, akkor az nem fog sikerülni. Lehet, hogy végső soron "neked van igazad" (már amennyire ez releváns vélemények esetében), sőt az is lehet, hogy  érdekes, amit mondasz, és érdemes lenne beszélni róla, de olyan troll módon interpretálod, hogy totál lerombolod minden magvát az említett véleményednek, mielőtt bárkit megkísértene, hogy elgondolkodjon rajta.

Kénytelen vagyok eloszlatni két illúziót.

1. A vélemény nem mindig negatív és nem csak bunkó módon lehet előadni. A legőszintébb ember, akit ismerek, szinte soha nem nyilvánít véleményt, mégis mindenki tudja róla, mit gondol, és a kutya sem haragszik rá ezért. Megvan a maga helye a véleménynyilvánításnak, amikor nagyon produktív és nagyon jó, hogy van. Én imádok beszélgetni és vitázni, de ez egy olyan dolog, amihez ész kell és nyitott közeg. Erős a gyanúm, hogy nektek előbbi nincs, utóbbinak pedig ti magatok vagytok a legfőbb akadályai.
Továbbá nagyon prímán lehet úgy őszintének maradni, hogy nem gyalogolsz keresztül az egész környezeteden. És sokat javít az ember renoméján, ha nem csak akkor nagy a szája, amikor nem tetszik neki valami, hanem akkor is, amikor tetszik. A kritika viszi előre a világot, de annyira senki nem lehet igényes, hogy semmit se tartson elég jónak.

2. Én elismerem, hogy egy rendkívül csökött valaki vagyok, de nekem kicsit nehéz volt megtanulni, hogy nem kell, hogy mindenről legyen véleményem. Pedig így van. Ha valamit nem ismerek, nincs rálátásom, akkor talán vannak róla gondolataim, de nemlétező tudás alapján ítélni nettó faszság. Illetve kiteszitek magatokat annak a veszélynek, hogy valaki más tájékozottabb, és pillanatok alatt bohócot csináltatok magatokból. Nem éri meg. Nem fogtok unalmas vagy kevésbé érdekes embernek tűnni csak azért, mert létezik olyan dolog ebben a nagy világban, amiről nincs kiforrott és határozott véleményetek.

Hát ez van, kedveszkéim. Kérlek titeket, ne legyetek rossz arcok. Legyetek nyitottak, figyeljetek arra, hogy miről beszél tulajdonképpen a sok másik retardált, becses véleményeteket pedig fejtsétek ki ott és úgy, ahogy és amikor az odaillő. És akkor sok embert megkíméltek attól, hogy utáljon titeket, ami eredetileg nem állt szándékukban.

Uff.

Nesztek, egy kis irodalmi élvezet az őszinteségről. Egyik kedvenc Kosztolányi-novellám.