Azért remélem tudja, hogy ez csak egy jelképes 5-ös, kezdte L. tanárnő a szokásos csesszüklebogitafélévvégén-mondandóját. Hogyne-hogyne tanárnő, hiszen már eleve azon meglepődtem, hogy 5-öst adott, amikor a kedvenc sportja a pedagógiai célzatú 4-es, de mivel most kivételesen van is jelentősége az átlagomnak, meglehetősen hálás vagyok a Jelképes 5-ösért.
Mert úgy érzem, önben sokkal több lenne, mint amennyit megmutat magából az óráimon, folytatta. Lehet. Nem tudom, mi ennek az oka, nincs eléggé motiválva, vagy más tereken túlságosan le van kötve ahhoz, hogy erre koncentráljon... hm hm hm, najó tanárnő, elmagyarázom, önnek, mi a helyzet. L. tanárnő kicsit csodálkozva, de inkább megértésre készen hallgatott. Közben bejött egy BA-s diskurzuselemző, neki pár szóban véleményezte a munkáját, megkérdezte, neki is fordítva nyomtat-e a nyomtatója (mit kiderült, igen), és megjegyezte, hogy a férje szerint nyomozónak kellett volna mennie. Velem is így bánt. A szimpla jegybeírás másfél órás beszélgetéssé/lelkizéssé nyúlt, és közben mindig igyekezett megfejteni, milyen okból vagyok ilyen vagy olyan, miért ez vagy az a véleményem a dolgokról. Ügyesen, logikusan kereste az okokat. Nem a viselkedésemet elemezte, hanem a gondolataimat. Idővel azon kaptam magam, hogy szívesen mesélek neki az elért eredményeimről meg az élethez való hozzáállásom apró morzsáiról, mert meglepően érdeklik, de a beszéd nagy része rá hárult. Gondolatok és vélemények kereszttüzében egy rakás dolgot megtudtam róla, teljesen mellékesen, mégis jó és bizalmas dolog volt megtudni, és egyre csak haladt és szaladt előre a beszélgetés, egyre tovább és tovább gyűrűzve, legalább három-négyszer elkezdve a "najó rendben, lassan mennünk kéne"-t, mégis mindig újrakezdve... hogy is jutottunk a házasságig, a vallásosságig, a gyerekkorig...?
Úgy tűnik Bogáta, ön valahogy inspirálóan hat rám. Zárkózott típus vagyok, és bár hiányzik az érzelmi kapcsolat a hallgatóimmal, nem szoktam sokat beszélgetni velük. Ön valahogy mégis kinyitja ezeket a szelepeket bennem, és látja, már mennyi ideje beszélünk, pedig fogalmam sincs, miért mondom el ezeket, hogy egy kórusban énekelek, vagy hogy nem vagyok vallásos... hogy hogy jönnek ezek az egyetemi dolgokhoz... de szó sincs róla, nagyon élvezem, csak nem akarom rabolni az idejét....
Folytassa, tanárnő. Nagyon boldoggá tettek ezek a mondatok... hogy van hasznom a világon!!! Ilyen, persze. Merthogy ez lenne a lényeg.
Szörnyen hiányozni fog, tanárnő. Ön volt a kedvenc tanárom mindenki közül, és sosem felejtem el. Most, hogy valószínűleg nem lesz több óránk, már ezt bátran kijelenthetem, na nem mintha eddig attól kellett volna tartania, hogy számításból vagy puncsból mondom ezeket... persze, persze, tudom.
Ha valamivel kapcsolatban jó érzése van, Bogáta, azzal kell foglalkoznia. Nekem is ezt igazolják a tapasztalataim. A legjobbakat kívánom magának, és örülök, hogy újra lelkesnek látom.
Köszönöm, Tanárnő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése