Habok úsztak a levegőben a lemenő Nap fényében. A sárga merőleges fények aranszínűre varázsoltak minden falevelet, a beton ragyogott, az emberek szikráztak. Több mint egy órán keresztül csak tekertem, tekertem, mindegy, merre, csak maradjak ebben a tündérországban...
Csodálatosan szép az itthon. Csodálatosan szép Magyarország.
Egyszerre várt, megnyugtató, szeretnivaló dolog itthon lenni és egyszerre pedig keserves döccenés lefelé egy lépcsőfokon. Már nincs meg az indok, ami összetartotta ezt a csodálatosszínes társaságot! És hogy hiányoznak...! Mennyire hiányzik az az okosság, az a tudományosság, az az optimizmus, sokoldalúság, elfogadás, ami ott természetes és mérvadó volt!
Igazságtalan vagyok az itteniekkel, mert őszintén meghatott, amilyen örömmel és lelkesedéssel üdvözöltek minket, mikor megjöttünk, és ez rettenetesen sokat jelentett. Meghaladta a várakozásaimat.
Csak olyan más... olyan nehéz megértetni magam.
Ez nem az IFUSCO hozadéka egyedül, ez a változás bennem már korábban elkezdődött, ahogy egyéb világok is megnyíltak előttem, mint a saját kis burkom, és ez rengeteg gondolatot és átrendeződést ébresztett bennem. Az IFUSCO ennek csak a teteje volt... a pont az i-n. (jó nagy pont!) De mindemellett az agyam lassan, megfontoltan, elégedetten rááll egy olyan síkra, amiben sokkal könnyebb elégedettnek lenni, megszabadultam az előző kapcsolataim démonaitól, a megfelelési kényszertől és az ijedelemtől, a függőségtől... a lehető legjobbkor. Isteni bizonyíték... ez az a bizonyos indok. A legjobbkor, a legdrágábban, a legjobb módon!
Rossz, hogy előhoz hiányosságokat, tökéletlenségeket... de tulajdonképpen ez is felfogható egy bizonyos célnak. Látni, hol javulhat még az életem.
De így sem érzem úgy, hogy rossz nekem. Sehol, semmilyen szinten nem kell engem sajnálni... már a gondolatától is elönt a "wth" érzés... emberek! Nem látjátok, hogy nekem most tényleg jó?
Jaj de annyira nem akarok Amerikába menni! Azaz akarok, de elbúcsúzni... nem! Élvezkedni akarok az itteni újdonsült varázsvilágban.
Bámulni a levegőben úszó növényi habpamacsokat és iszonyú szerencsésnek érezni magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése