2013. május 2., csütörtök

IFUSCO


Hát itt.
Négy órán belül indulunk.
Nem vagyok álmos, kicsit inkább lelkifurdalással ülök itt a gép előtt amiért még nem alszom, pedig később hálás lennék érte... de eddig is tudtam, hogy az utolsó pillanat egy nagy káosz lesz.

Nagy káosz volt az egész nap. Az egész hét. A problémáim és teendőim úgy sorjáznak, egymást generálva, mint a kilencfejű hydra.

Őszintén nem fogtam még fel. Még úgy sem, hogy Zoli itt alszik mögöttem az ágyban, és a bőröndöm is tele. Szonjával ma maxra pörgettük a hobbitpánikot.

Erre vártam, ERRE VÁRTAM, és most hogy itt van, kicsit még nem érzem magam elég felkészültnek, elég tökéletesnek ahhoz, hogy bevállaljam... jesszusom, de hát mikor mondhatom bármire is azt, hogy kész?

Szörnyen aggódok - szörnyen várom.
Szörnyen fontos lesz ez a tíz nap.

Átlépek a dimenziókapun... helló alternatív élet. Rád vártam. Félig benned élek egy ideje.



This picnic will soon depart
Real life, I'm sad to see you go
I'll miss you with all my heart
But I'd rather be alone
'Cause I couldn't live without
Sunsets that dazzle in the dusk
So I'll drag the anchor up
And rest assured, 'cause dreams don't turn to dust!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése