Muryza üdyr-vlak, kuštylza erge-vlak!
Az egyik kedvenc mari dalom szólt, miközben felkaptam a
bőröndömet és elviharzottam a Scandic hotelből. Ez hatalmasat dobott a
hangulatomon.
Meg az a hülyeség, hogy nem volt ülőhely a buszon, éppen
kényelembe helyeztem magam a lépcsőn, amikor egy srác felugrott és oroszul
beszélve ragaszkodott hozzá, hogy leüljek a helyére. Mit ad Isten, mari volt,
és a társa is, Bogika pedig kivételesen nem volt olyan félős, hogy a torkára
forrjon a szó. A fiúk kicsit kelletlenül váltottak marira, azonban pár bénázás
után sikerült belejönnöm, és hamar felderültek. Kaptam egy
disszertációkivonatot, és „névjegykártyát váltottunk”. Persze ilyenkor egy
kicsit csendben megrúgom magam, hogy ilyen képtelen szituációkba kell kerülnöm,
konkrétan be kell ülnöm szendvicsbe két mari közé ahhoz, hogy kinyissam a
szájacskámat, amikor 3 napig tele volt a ház jó fej emberekkel.
Igen, tele volt, mi magyarok mégis egymás kis szemeit keressük,
hogy komfortzónát találjunk ebben a tarkaságban. Hiányozni fognak a
népviseletek. A finn és orosz nyelv is hiányozni fognak. Többször is beszéltem
apró mondatokat oroszul, válaszoltam kérdésekre, és kellemesen meglepett saját
kompetenciám.
Összeültünk, vitatkoztunk, orosz nyelvűek kezéből tépdestük
ki a mikrofont, szembesítettük magunkat egymás siralmas helyzetével,
elfogadtunk rég megírt határozatokat, szuveníreket adtunk egymásnak,
fotózkodtunk. Igazából én ezek közül szinte egyiket sem csináltam, illetve csak
néztem hogyan történnek vagy nem történnek a megegyezések, illetve tippeltem,
hogy az emberek most őőő… kapcsolatokat építenek, vagy csak a régi ismerőseiket
üdvözlik? Mi ezeknek az embereknek a hátterük?
Lahtiban 3 napig úgy voltunk tartva, mint a királyok. Meleg
tízórai, kávé, tea, isteni ebéd, desszert, este állófogadás, hidegtálak,
végtelen pezsgő, bor, sör, komolyzenei koncert, balett, szinkrontolmács minden
szekcióban angol, finn és orosz nyelven. A finn állam pénzén. Kösz!
Végül is nem volt értelmetlen elmenni ide. Sok minden
megvilágosodott számomra, hogy milyen erők és ellenerők és szándékok és
akadályok mozgatják-lassítják a finnugor világ általános üdvösségét/kárhozatát.
Megértettem a Normanék által szervezett „ellenkonferenciát” is a rockklubban, még
ha nem is nagyon értékeltem, és azt, hogy mindennek a fiatalság a kulcsa.
Oh világ, és most itt ülök a Tamperébe tartó buszon,
hasítunk Häme és Pirkanmaa tartományokon keresztül a dombokon és erdőkön és
tanyákon és a semmiből előtűnő város, és máris sokkal szabadabbnak érzem magam.
Csak ne szakadna az eső! :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése