The Lahti pt.3

Gergő mellettem egy összfinnugor társalgási szótárból olvassa fel azt, hogy „ez drága/olcsó”. Néhányszor beletörik a nyelve/torka. Illetve nganaszan gégezárhangokat ejtet ki velünk. Fél 12 van, mi más dolgunk lehetne.

Úr isten, mennyi minden történt ma.

Néhányszor belefáradtam a finn nyelvbe, néhányszor megáztam, néhányszor belekortyoltam a Jalluba, néhányszor mosolyt erőltettem az arcomra. Egy idő után szinte immunis lettem a különböző nyelvekre és népviseletekre, és megtanultam, kinek a közeledtére kell egy gyors hátraarcot vágni. És kiére nem.

Újra találkoztam a 9 évvel ezelőtti házigazdáimmal. Megismertek, és nagyon örültek nekem (én is nekik). Sőt, még egy random néni is megismert, akit én nem, és úgy döntött, önjelölt nagymamámmá lép elő. Majdnem értettem, amit mond, láthatóan sok-so viini után…

Same old love… ugyanazok az utcatáblák, kellemes lejtők, unalmas emeletes házak, szalagcímek, boltok, fák, ruhák, arcok. Bent a kongresszuson ugyanaz az összevisszaság, figyelem utáni sóvárgás, tarkaság, dilemma, jóakarat, mégis tehetetlenség. Az a rengeteg gondolat és érzelem.

Norman érkezése után minden jobb lett. Valószínűleg nem tűnt fel neki, mennyire jól áll neki a finnugor világ, és talán az sem, én mennyire örültem a rám fordított figyelmének, pedig nagyon. Éljen a hivatalos esemény ideje alá, egy rockkocsmába szervezett nyílt kongresszus, éljen a népviseletben sörözés a fiatalokkal, ahová szívük szerint az idősebbek is csatlakoznának, de nem mind mernek.

That same old love! Ezerszer láttam ezt és még ezeregyszer fogom, és minden fáradság ellenére ezerkettedszer is örülni fogok a mezei mari népviseletnek, szibériai vágású szemeknek, alapítványos vászonszatyroknak és balti-finn beszédfoszlányoknak.

És a marik! Végre sikerült mariul beszélnem velük, és örültek nekem! :) Igen, igen, tuge!

Holnap… irány Tampere. Van hozzá elég energiám?