Uráli irodalomtörténetet olvasok a Lehel tér sarkán egy
restiben, mellettem búzasör. Szájd nótsz: 1. meglehetősen elegem van az uráli
irodalomtörténetből, különösen Domokos Péter írásaiból, 2. azért kényszerültem
ide, mert a Costában véletlenül szardellás öntet került a cézársalimra, és aki
csak egy kicsit ismer engem, az el tudja képzelni, mit érzek most. (nem)
Mellettem valami olasz-szerű nyelven üvöltöznek zseléfejű
asszonyverő trikós fiatalemberek. Az utcán görgős szatyrok, ujjatlan pólók,
kockás ingek, sörhasak, koptatott farmerek, leopárdmintás válltöméses blúzok,
hátratűzött egyenes hajak baktatnak el, viselőjükkel együtt.
Lassan jön a vihar. 3 saroknyira lakom, annyira nem izgat.
Szinte szeretnék megázni.
Szombat hajnalban rollerrel suhantam végig a Nyugati
pályaudvar peronján. A péntek esti buliból hazafelé igyekvő fekete topos
lánycsapatok, kapatos turisták és félig kiürült borosüveget lóbáló baráti
társaságok sétálgattak ide-oda a környéken, talán azzal az elhatározással, hogy
az éjjel még csinálni fognak valami emlékezeteset. Mi hárman, miközben szinte
észrevétlenül gurultunk el a Peterdy utcától a Vígszínházig, kicsit csodálkozva
figyeltük az ismerős de rég nem látott budapesti éjszakát. És közben nagyon
boldogok voltunk. Hát nem csodálatos ez a város? Hát nem csodálatos, hogy sehol
máshol nem akarunk lenni, mint itt, együtt, a Nórinál töltött estéből hazafelé
tartva, teljes tudatunknál, útban haza a párunkhoz?
Hasonló érzés volt a turisták között hazabaktatni a dísz
téri remek szülinapi buliból. Biztos vagyok benne, hogy Meta lengyel
couchsurfere is nagyszerűen érezte magát. És én is. (És úgy tűnik, mások is. :) ) Mi azért vagyunk
valakik, na! :D Nyugdíjas módra relatíve korán léptünk le a buliból, de olyan jó
volt az a 10 perces út a Moszkváig. A turisták romantikáztak a Halászbástyán,
élükre vasalt ötvenes hölgyek és urak beszélgettek a Hilton előtt, és én
valamiért azon gondolkoztam, milyen nagyszerű élmény lehet a Balassi intézetben
itt tanuló fiataloknak (akik főként koreaiak, indonézek, oroszok (including
finnugorok) és kínaiak) ebben a városban tölteni fél/egy évet. Illetve, hogy
milyen jó az embernek a macskaköves utakon lefelé baktatva a vőlegényével a
jövőről beszélni.
És én imádok a restiben szakirodalmat olvasni. És
végigrollerezni a Nyugatin, és szóba elegyedni a turistákkal a Kamarában, és
kakukkfüvet meg koriandert nevelni a 76-os troli útvonalán, és örülni annak,
hogy ez a város hagy úgy élni, ahogy én szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése