2013. augusztus 16., péntek

fireflies

Ezt a bejegyzest 2013. augusztus 16-an irtam, de csak most tudom kozzetenni.

Kicsit felkavarodott erzelmekkel setaltam a to partjan. Igen, ez a napi rutin: felkeles (kivakarasamagamazagybol), reggeli, szunet, ebed, nagyobbszunet, vacsi, seta Terezaval, seta egyedul. Az esti fenyben tukrozodo tavat bamulva megprobaltam mindent a megfelelo polcra helyezni.

Amikor kirobbantunk a konyhabol, elkezdtun kenekelni, hogy felviditsuk Denisat, akit Ed modszeresen kinzott egesz nap, Carl es Rinat a golfkocsiban diszkot imitaltak, Carl meg a szokasosnal is jobban cowboynak nezettki a hatalmas kalapjaban, szakadt farmerjeben es kockas ingjeben, Rinatbeat boxolt, talaltunk egy szivacs Thor-kalapacsot es elkezdtunk kozepcicazni vele. Kerrin szembejott, megbokte a hatamat, kozolte, hogy hi Great Gatsby-buddy. Monica raugrott JLo hatara, amitol mindketten osszerogytak es a betonon fekve rohogtek sajat magukon. Kicsit megmassziroztam a holtfaradt Terezat, aki meg mindig nem heverte ki teljesen a tegnap ejszakat (egy random arc meghivott minket vagy 5 vodka-energiaitalra, majd elkezdett tapizni minket meg nyomulni rank, igy amint kiment vecere, konkretan elszaladtunk a kocsmabol), nevettem egy sort Annaval, Seamus baratnojevel. Par pillanatnyi idill emberekkel, akiket megismertem es megszerettem. Harom mexikoi, egy tatar, egy amerikai, egy cseh, egy szlovak, egy eszak-ir, egy uj-zelandi… osszesodort minket a szel es megparancsolta, hogy szeressuk egymast, es igy lett. Par nap mulva valoszinuleg soha tobbe nem latom oket, es Bevet sem, a faradhatatlan vilagmegvaltot, aki hatezres csucsokat maszott, aki bejarta a vilagot, aki Afrikaban is taborokat uzemeltet, akinek anno Michelle Obama is az alkalmazottja volt. Erzelmes idoszak ez a mostani. Minden es mindenki hirtelen olyan jo fejnek tunik… szamba veszem az osszes emleket, amik hozzajuk kotnek. Es ez a to, a zsenialis ko, a vizpart, a termeszet amit ket honap ittlakas utan valoban lagy olnek erzek… kicsit zavarbaejto, hogy tudom, hogy ujra lathatom oket, csupan el kell jonnom jovore is, es egy pillanatra jo otletnek tunik, majd megrazom magam0 es nevetek egyet magamon. Hova nem jutottam…!

A szomszedos taborok lassan elneptelenednek. A titkos helyunkrol is lassan elkerultek a padok, a mentomellenyek… visszafejlodott a kornyek abba az allapotba, amiben annak idejen volt. Mint amikor megerkeztem. Hajnalodik, a tompa, zavart, kudos amerikai alomnak lassan vege van. Lassan felebredek es folytatom az eletemet.

De elotte groteszk modon felszall a kod es meglatom a tabor valodi szineit…

2013. augusztus 15., csütörtök

towards the end

Ot nap mulva hazamegy a banda. En meg maradok par napot, segitek lebontani a tabort, de a visszaszamlalas kimeletlenul elkezdodott.

Mennyi mindent irnek! Az intersession New Paltzban, a hihetetlen sikeru gulyasest, a szornyen szetcsapott este a Baker Cabinsban, az utolso dayoff Terezaval, a hatalmas beszelgetes Bevvel, a tervek, az erzelmek, a tanulsagok... teljesen leblokkolt az agyam.

Egyszerre szamlalom a napokat mint egy idiota, naponta otszor, hogy jaj mar csak ennyi meg annyi, es egyszerre kezdek kicsit kotodni mindenhez, es mindenkihez, aki korulvesz. Mennyit kaptam azz ittlevoktol! Es a gyerekek ebben a sessionben, ezek elekeznek ram! Messzirol mosolyognak es koszonnek es integetnek, amikor meglatnak!

Carl holnap elhagyja a tabort. Vajon mennyire tunt fel neki, milyen oszinten rajongok erte? Egy reszem meg akarja koszonni neki, hogy minden nap felbukkant, es mar csak a latvanya is a felere csokkentette minden gondom-bajom, de gyanus, hogy csak zavarba jonne es elmenekulne elolem.

Hatalmas setak Monicaval, ucsorges a zsenialis kovon. Milyen hihetetlenul bekes videk! Monica elvezettel szivott bele a cigijebe, nagy barna szemeivel gondterhelten meredt a tulpartra. Nemsokara elmegyunk es soha nem latjuk egymast tobbet! A szivem kicsit osszeszorult a gondolattol. Wheels are turning... - kezdett a telefonja egy uj dalba. Monica, ez most komolyan a Killerstol a Here With Me? Igen, miert? O, vilag...! Erre nem szamitottam a Kanawauke to partjan.

You are so homely, I started to speak to you in Czech, mondta nekem Tereza. Nekem is nagyon a szivemhez nott. Gyakorlatilag 24/7 vela vagyok, reggel-delben-este-ejszaka. Nevetesek, tancok, nyusszoges, orom-banat, amiben mind egyutt reszt vettunk, ezt nem lehet kitorolni. Nagyot veszekedtunk azon, hogy hogy lehetseges meginni a kofolat.

Kerrin es Seamus befaroltak a konyha ajtajahoz a golfkocsiban, lefogtak, betuszkoltak, es hangosan ninozva elhajtottak velem, megrokonyodott taborozokat hagyva maguk utan, majd bedobtak a mindenesek kamrajaba. Majd egy nagyot nevettek es megkoszontek a kozremukodest. Lattak, hogy faradt vagyok, es gondoltak, feldobjak egy kicsit a kedvem, igy eljatszottak, hogy letartoztatnak.

Csillamfaszlama-hangon horogtunk a telefonom hangrogzitojebe. Beallitottam ebresztonek. Ed tavozasa utan headbangelve mosogattunk, izombol torolgetjuk az asztalt, enekelunk, uvoltozunk. Vezessuk le a stresszt! Ed mar egyre kevesbe elviselheto, fel szivvel uzemeli a konyhat, mindenben csak a rosszat latja. Lassan en is feladom.

Lassan vege. Az en dayoffomnak pl. nagyon is vege van, igy mennem kell.

Mielott ujra magukba szippantanak a kepek es hirek otthonrol...

(Az MTT taboros kepeket pl. keptelen vagyok megnezni... egyszeruen tul sok erzelem.)

2013. augusztus 3., szombat

Amikor

az ejszaka kozepen, hullafaradtan a bucsubol hazaerve nem tudunk bejutni a hostelbe, majd a gondnok kozli velunk, hogy egesz nap minket vart, hogy megmondja, hogy a tulaj ki akarta hivni rank a rendorseget, de az a minimum, hogy ki vagyunk dobva a hostelbol, es fel ora konyorges utan enged csak minket aludni (mert hova a fraszba mennenk hajnali egykor New Paltzban), most pedig varom a tulajt, hogy mennyibe fog nekem kerulni a betort ajto (mert nyilvan ki mas bankkartyajat adtuk meg szobafoglalaskor, mint az enyemet...), es meg mindig nem tudom, meguszom-e a rendoroket...

...akkor sirni akarok es hazamenni.

(Tudom, hogy ezt nem kene leblogolni, de most tulsagosan ki vagyok akadva.)

UPDATE

Rendorok nincsenek, ajto kifizetve, gondnok vegul megbocsatott nekunk. Jol is jott, mert mar mindannyian a vegso megsemmisules hatarat suroltuk. (Mennyire utaltam, hogy eleinte letagadtuk a balesetet! Azonnal megmondtam a lanyoknak, hogy be kellene vallani, de nem nem...)

Ujra tudom elvezni a nyaralast es New Paltzot. A hugenotta tortenelmi osveny, a reformatus templom, a babahaz-szeru villak, a hihetetlen cuki boltok, a helyi termekek evarazsoljak az embert. A folyo partjan ucsorogve nem tudtam mast, csak a multrol abrandozni, a francia telepesekrol, a kiepulo civilizaciorol, a kisvarosi eletrol a vad, hegyes-volgyes, valtozatos, gyonyoru Ulster County csucskeben. Europaban az ember soha nem gondolna, hogy New York belvarosatol alig 45 percnyire ilyen hamisitatlanul videki elet zajlik. Nagy, csapott vallu ferfiak, hosszu szoke es barna haju, tagbaszakadt nok, 4-H Club, ego gazolaj a hatalmas kombajnokban, dijnyertes kecskek es nyulak, korhintak, toffee apple, helyi bandak, vasari jatekok, amiken hatalmas plussallatokat lehet nyerni. Gazdagabbak lettunk egy oriasi rikito rozsaszin masnis malaccal.

Lassan telik az ido, nemsokara megejem eletem leghosszabb taxizasat (kb.50 perc lesz, 60 km), addig is hol neman, hol kacaraszva kovalygunk a szeles dombon a kisvarosban. Terezara nezve mindig megnyugszom, olyan hamisitatlanul europai bolcsesz-kinezete van. A bucsubol elegge kineztek minket. :D

Az embereket bamulva minden eddiginek jobban elkapott a honvagy. Ezek itt elnek, mindig is itt eltek, a gyerekeik is itt fognak elni, dolgoznak egesz evben a foldeken, most meg osszejonnek es unnepelnek. Ez az o birodalmuk. A szabadteri koncertet nezve pedig eszembe jutott az en birodalmam, a nalunk levo szabadteri koncertek a nyari ejszakakon, es ahogy mi otthon unneplunk. Ahova en tartozom.

Az Ulster County Fair pont olyan volt, amire szamitottam, es ez kiraly, de mikor fogom feldolgozni ezt a rengeteg ram toro erzest?

2013. augusztus 2., péntek

work hard, play hard - szemelvenyek (update)

Terezat es JLo-t kenyelembe helyeztuk, alszanak. Monicaval, a hivatalos drinking buddymmal visszamentunk a szignifikans helyre, vegigneztem, ahogy a helyi fauna nagy resze ranyomul a kicsi, gyonyoru es remekul tancolo Monicara, megvartam, amig elsziv egy cigit, es most itt vagyok.
Remelem alszik. Nem latok mas lehetoseget a blogolasra, mint hogy mindenki alszik. New Paltz...! Nagyon videki, nagyon Amerika. Minden amit latunk, olyan, mint egy kis ekszeresdoboz. Jaj ha a vilag minden penze eleg lennne arra, hogy csakis a barataimnak vegyek ajandekot, olyan jo lenne...!
Ed meghivott minket egy rakas sorre, a szakado esoben bejartuk a varost, vinnyogtunk egy rakas gyonyoru de iszonyu draga cuccra. Az este folyaman Tereza jarhatatlanra itta magat, ugyt kellett hajtuvel, vallfaval es hitelkartyaval betorni az ajtot ra (merthogy bezarkozott a vecebe es elaludt), JLo megis rosszabb volt az allando bocsanatkeresevel.

(barcsak kicsi lennek, aranyos, erzekeny es gyamolitasra szorulo...! Mi ertelme van kifejleszteni magunkban a sok erot, ha mindenki csak undorito brunhildanak nez, amikor megemelek egy nagyobb talat (mert muszaj)...? Miert EN, miert nem nottem kisebbre, miert nem szeretek segitseget kerni, miert nem probalok kishercegno lenni, amit mindenki elvar tolem...?) De Nem, Bogata majd lesz aki elmossa az edenyeket ameddig a mexikoiak sminkelnek... picsaba.

De nem akarok nyafogni, akkor sem, ha hajnali fel 4 az egyetlen idopont amikor irhatok.

Monicaval alneveket talaltunk ki a bulizashoz. O Yazmin lett, en Szonja, a srac, aki nem akadt le rolunk, mondta, hogy o is alnevet fog hasznalni: I'm Boogie, like the dance, you know! Nem ertette, Monicaval miert kezdunk el szakadni a rohogestol.

 Hm, CHB...

Amikor Rinat ejjel az elsotetitett tornteremben gitarozik es oroszul enekel a felalomban bobiskolo kitchen staffnak,
Amikor Eddel nagyot kacagunk valami kajas poenon,
Amikor Carl a maga kis McGyver-felszereleseben felbukkan a konyhaban (megemelve a pulzusomat),
Amikor egy random counselor megolel,
Amikor Bev elmagyarazza, miert engem alkalmazott,
Amikor sokat lehet tuncogni gyonyoru amerikai hazakra,
Amikor Terezaval hanyatt dolve rohogunk a stegen orakon keresztul,
Amikor Monica belem karol es elmondja, mennyire orul, hogy megismert,
Amikor egy random holland srac a szorakozohely elott nkeiall orvendezni, hogy vegre talat egy masik keresztenyt (aka engem),
Amikor van idom nethez jutni...

...akkor szeretem Amerikat es azt, hogy itt vagyok.

Neztem a busz utan es ram szakadt egy pillanatra, hogy bizony, soha tobbet nem fogom latni ezt a kissracot, aki mindig odaszaladt hozzam es felkialtott, hogy vampire teeth! Visszamegy a menhelyre a tobiek koze, ahol eddig lakott, felno hatranyos korulmenyek kozt, soha meg nem szabadulva a hajlektalan multjatol, lesz belole valami itt New Yorkban es elfelejt. Egy pillanatra aggodni kezdtem erte.
Tudtam, hogy ez lesz, hiszen sokaig ez tartott vissza az utazastol. Kotodesek. Minek ujat kialakitani ha ugyis szanaszejjel megyunk utana?... Es rossz es osszezavar, igen. De igy New Paltzban, nemi masnappal a fejemben, egy afonyas joghurt mellett, nevetve visszagondolva a tegnap estere, asszem fajalmakkal egyutt is megeri.

2013. július 27., szombat

over the sea and far away

Lorena mindent megtett, hogy ne vegyen eszre. Mosolyogva magyarazott spanyolul a tobbi mexikoinak. Elgondolkoztam, mennyi energiajaba kerulhet, hogy ilyean masszivan levegonek nezzen, miutan meg mindig meggyozodese, hogy en rosszindulattal hazugsagokat terjesztek rola. Monica elmeselte, hogy mikor ilyen mosolyogva spanyolul beszel, gyakran engem beszel ki az orrom elott, es elvezi, hogy nem ertem. A magyar lanyok hasonlo okokbol kifolyolag messzire kerulnek engem, ezzel igencsak nagy szivesseget teve nekem.

Adesuwa es Maria pisszegve integetett nekem ejjel, amikor a furdobol battyogtam volna haza a satramba. Odamentem. You hear this sound? It is a bear! Fuleltem: a szemettarolo felol nagy zajongas es csapkodas hallatszott. I heard a roar, too, magyarazta Adesuwa. Elkepedve meredtunk egymasra. Egy medve, ilyen kozel! Es micsoda hangok!!! Aztan egyszercsak meghallottuk a golfkocsi hangjat. Carl!! Ott van egy medve!!! Carl elhuzott, a hangok elhaltak. Visszafojtott lelegzettel figyeltunk, de semmi nem hallatszott. Majd vilagossa valt minden: a szemeter korul Carl tustentkedett, nem egy kibaszott medve.

Seamus es Kerrin a reggelizoasztalnal a hasat fogtak a rohogestol. We should tell Carl not to roar anymore!

Adesuwa megolelt, Dom ram bandzsitott, Allyvel osszerohogtunk. Nekialtam tancolni a konyhaablakban. Adtam nemi dugi kavet a lajfgardoknak, a kisebbik fiuk vigyorogva integettek nekem, mikor meglattak. Mi lesz reggelire? Remelhetoleg bacon. (Vegul nem lett az.) B lefegyverzoen ram mosolygott: Csozet! -He? Amikor csajozunk, mindig ezt mondjuk. Ez annyira nagy hulyeseg, hogy teljesen varatlanul eri a lanyokat, igy szoba allnak velunk. Jobb, mint egy tetova szia... elkepzeltem, hogy ha otthon, a Kamaraban random sracok leszolitananak azzal, hogy "csozet", vajon az imponalna-e nekunk...

Besotetedett. Terezaval a szokott kis helyunkon ucsorogtunk, messze a tabortol, miutan kozos megegyezessel arra jutottunk, hogy az esti nasikent elfogyasztott kekszes-csokis marshmallow szendvicset valahogy le kell jarnunk. Homeward Bound tornaterme messze vilagitott. Tereza hangyatt dolve kacagott egy beszolasomon, kozben Dog Is Dead szolt a telefonomrol.

I get used to it...

Nem tudom, hogy ez tartos-e vagy sem, de mintha kezdenenek javulni a dolgok, mondta. Igen. Talan... mindenesetre te itt vagy velem, tegnap nagyot beszelgettunk Monicaval, nemsokara itt az intersession es a New Paltz-i farmers' fair, amit programkent kineztunk magunknak (pig-race, kings of the chainsaw, helyi bandak... maga leszunk a Grease zarojelenete!), le lehet ulni a stegre (ami nyilvan tilos, de hat...), bolondsagokat beszelni es a sok munka es surlodas utan kicsit gondtalannak erezni magunkat.

2013. július 24., szerda

konyhai idill

A derekamba lassan belekoltozott a fajas, de nem bantam. Ahogy azt sem, hogy mar masfel oraja sutogetem a krumplilangosokat a grillen. A szokasosnal hosszabb, nehezebb feladat volt, raadasul kenyelmetlen, mert a grill egette az arcomat, de en pont az ilyeneket szeretem, mert van bennuk kihivas. Raadasul tudtam, hogy finom dolgot csinalok es orulni fognak neki.

Monica mellettem ipari mennyisegu penne tesztat szurt le dudoraszva. Nine Inch Nails szolt eppen a kedvenc rock-alter radionkban, amit mindig hallgatunk, amikor csak tudunk. Rinat besomfordalt es szemlelni kezdte a krumplilangosokat. Sto eta? Buszken kozoltem vele, hogy blini, es mellesleg ha en nem szolok Ednek, hogy harom csomag keves lesz, bizony bajban lenne a tabor. Nemi elegtetellel kevertem bele a frissen szedett snidlinget a hatodik csomagba.

Carl futyoreszve bebillegett a baseballsapkajaban es a csavarkulcsokkal az oven, jellegzetes akcentusaval kerdezett valamit Rinattol. Kicsit elmosolyodtam: Carl latvanya mindig jokedvre derit. Ed eppen tavol volt, elment cigizni, a tobbiek szunetet kaptak, csak Monica meg en dolgoztunk, hogy du.3-kor lelephessunk dayoffra. Ez a gondolat alaposan felviditott minket, kozben felcsendult egy Of Monsters and Men-dal, mire Monica megkerdezte, ki ez a remek banda, en pedig buszke voltam, hogy tudtam a valaszt. Egy pillanatra eszembe jutott Sziktivkar, amikor az agyon pihentem a szanatoriumban, Gergo pedig mellettem Of Monsters and Men-t hallgatott a gepen, es az milyen jo volt.

Kb. ketszazadik krumplilangos kornyeken kozos erovel kiszedtuk a daralt hust a sutobol, kozben visszaszivarogtak a tobbiek. A maradek narancslebol a mexikoiak egy tejes-cukros lotyit kevertek es vegigkostoltattak a szemelyzettel, kozben Ed is megerkezett, egy kis adag baranyraguval egy ethordoban: a tegnap esti vendegsegebol mentette ki, hogy megkostoltassa velem. A gyerekek megerkeztek, hogy megteritsenek, az egyikuk, hat ev koruli kis lurko boldogan konstatalta az epertortat es ujfent kozolte velem, hogy vampirfogaim vannak. Diadalmasan lecsaptam a ketszaznegyvenedik krumplilangost a sheetpan-re es vegre levetettem magamrol a megporkolodott gumikesztyut.

Az asztalnal Seamus, a tabor kisfonoke boldogan meselte, hogy milyen jot jatszottak a tegnapi kajaval, majd jatekbol osszeverekedtunk a sutin. Mellettem Carl megprobalta elrejteni, hogy az olebe boritotta a fel salatajat, de nem sikerult neki, kozben elmeseltem Shelley-nek, a novernek, hogy legutobb az erdesz ismerkedesi celzattal megkerdezte tolem es Terezatol, hogy hogy van oroszul a "jo reggelt". Kerrin, a kisebbik fiuk fonoke telenyomta ketchuppal a mac and cheese-t, altalanos fintorgast valtva ki az asztaltarsasagbol, mire felideztuk, milyen volt, amikor Rinat mexikoi chilipaprikaval izesitette a tejet.
Boldogan meseltem Seamusnek, hogy vacsira krumplilangos lesz es nagyon orult neki. Monicaval befejeztuk a munkat es kilottunk dayoffra.

Rengetegen megdicsertek Mamika szekely mellenyet, amit honvagybol huztam fel. Carl novere elvitt minket a kempingbe, ahol olcsobban sikerult szallast szereznunk, csupan kb. 50 jiddisul beszelo ortodox zsidot kell elviselnunk cserebe.

Hat ez van ma.

this is my kingdom come, this is my kingdom come....

Kicsongott a telefon. Anya nincs otthon, nosza, haromnegyed ora duma Nagyival, majd Csillaval, majd Gyerekkel... aztan hazaert, de le kellett tennem. Delutan ujra felhivtam.

Rinat arrol panaszkodott, hogy miutan dayoffon egesz nap gepezett es levelezett az oroszorszagiakkal, a taborba visszaerve teljesen osszezavarodott, annyira Kazanyban hagyta az agyat. Na en is igy voltam netto 2 es negyed ora telefonalas utan.

A napok soran meglehetosen elegem lett a taborbol. Kiabrandultam az emberekbol, feladtam a harcot a beilleszkedesert es az elfogadasert. Lehet, hogy nem probaltam elegge, de mar gyakran ugy erzem, nem is hianyzik. Ezeknek?!

Es igaza van anyanak: ha egy emberrel jol megvagyok, az mar eredmeny. O sem talalna tobbet. Terezaval pedig kitalaljuk egymas gondolatat, rohogunk a semmin, nagyokat setalunk es beszelgetunk munka utan. teljesen odavan a Zoohacker-fele Best Friends-ert, amit akkor mutattam neki, amikor az "otthonra emlekezteto dalainkat" mutogattuk egymasnak. Es egyebkent is, Florence es Tolkien-rajongo, es tudja, ki az a Chomsky, nagyot mar nem tevedhetek. Megkerdezte, hallottam-e a pragai nyelveszkorrol. Jakobsoni modell? Fuckyeah.

(A kolumbiai lany mellettem valami tenyerjoslasos hokuszpokuszt csinal es neha felkel es ritualis ugrabugralasba kezd. Furi latvany.)

Visszaolvastam a tabor elejen vezetett naplocskamat es kicsit megriadtam, mennyivel arnyaltabban, optimistabban fogalmaztam akkor. Mennyire mas gondolataim voltak! Akkor is megfigyeltem, amikor anyahoz es Gergohoz beszeltem. Mintha korlatokba utkozott volna az onkifejezokem. Help!

Geeergooooo, amerikai hivas! Cuki volt hallani a a kialtast a vonal vegen. Aztan fel orat beszelgetni! (Milyen jo is, hogy megtanultam kezelni a telefonkartyat...) Kicsit nehezen tettem tul magam a szegyenerzeten, milyen keves mondanivalom van, es azt is milyen nehezen tudom atadni, es kozben tompan fajt, hogy nem lehetek Magyarorszagon, elszakitottam a vilagomat az ovetol es a tobbieketol (Szonja es Nori blogjat olvasni is tomeny fajdalom!), es igy most csak hosszas magyarazas utan tudjuk kovetni egymas eletet, vagy sehogy, alacsony hatasfokon. "Mi a fenenek kellett kimennem?" Nem tudom. Marmint magamert tudom, azt is tudom, hogy annak idejen mi vezerelt, es azt is tudom, hogy marcsakegyhonap, de... ez neha elbizonytalanit. Mit is tudtam en telen a tavaszrol (es a 2013/14-es tanevrol)!... szamuznom kell ezeket a gondolatokat a fejembol. Mi ertelme is van azon agyalni, hogy megerte-e...

Tudom, hogy nem rossz, es azt is tudom, hogy nem orok. Csak...