cheesy

Reggel 8-kor néhány jól irányzott rúgással kifordultam az ágyamból, hogy mindjárt jön Eszti és indokolatlanul futnunk kell egy Városliget-kört. Futottunk, jó volt. Utána még vagy tíz percig dicsértük magunkat, mintha heroikus és megismételhetetlen teljesítmény lenne futni 20 percig a Városligetben, de legalább mégiscsak jól kezdődött a napom. Ahhoz képest, hogy az éjjel mordvinokkal álmodtam... Főztem magamnak egy adag zabkását mézzel, hozzá teát, elmerültem az alternatív nyelvrokonságok cáfolataiban meg némi csetben. Úgy éreztem magam az ágyamon, gombócba gyűrve, mint egy kicsi cica.

Eltelt ez a hét nyúlósan és kelletlenül. Cheesy. Élet az egyetemen, kötelességből kikapcsolódássá avanzsált nyelvórák, a délutáni kellemes császkálásokat felváltotta a hazasietés és a konstans szövegírás/feladatra várás, elrepültek a délutánok és az arcomba sietett az este. Minden nap egy kis kifogás, egy kis megkönnyebbülés, majd feladatok, újra és újra... fáj a hátam és elgémberednek a tagjaim. Hiányzik a szabad biciklizés, az új helyek felkutatása és a kedvem szerint felhasználható idő arra, hogy csak úgy történjenek velem a dolgok. Talán ezért keverek még mindig néha indokolatlanságot a napjaimba, amiknek persze alaposan meg is iszom a levét.

De azért jó volt Ancsit látni és jó volt megkapni a fizetésemet és jó volt hallani, hogy az én cikkeimmel van az egyik legkevesebb gond. Szóvalszóval nem vagyok olyan rossz, még ha lassú dög vagyok akkor sem.

Fog ez javulni csak ki kell alakítani az egyensúlyt, ugye ugye...

Azért még mindig van, ami feldob. Például a mari. Meg a becsúszó furcsa kis találkozások fülledt kínai kajáldákban és a telefirkált Csendesben. Talán azért is nehéz ellenállni nekik, mert ezek képviselik a munkamentes életem maradványait... meg mert viccesek. :) Úgy tűnik, valamiért bejön a bölcsész-pedagógus stílus... jaj de rossz!

Meg persze a facebook cset. Mindig, minden napot föl lehet dobni kellő mennyiségű random etimológiával meg egyéb indokolatlanságokkal, meg a tudattal, hogy valahol a világ másik végén van egy olyan lény, aki ilyet tud okozni nekem. Gyöngyszemnyi kis boldogságszikrák.

Lehet, hogy még szomorú leszek, amiért nem mentem haza. Nade nem baj, ideje összekapnom magam.

És össze is fogom! Nem fogok itt megpenészedni, de nem ám!

Azért pár ember lehetne közelebb hozzám, földrajzilag vagy tudatilag vagy lelkileg. A marketing nem okoz akkora elégedettséget, mint egy jó nagy beszélgetés...