Unconditionally

Unreasonably.

Felpolcolom a lábamat, nevetek és írok és szomorkodok és együttérzek és beleélek és... érzem, hogy élek. Senki nem tudott még ennyire "életre kelteni".

Néha csak mosolygok, mint aki tud egy titkot.

Nem igaz, mennyit bírok tüncögni.

Hogy lehet valami ennyire erős? Hogy szelhet át óceánokat, tengereket, teret és időt, mintha semmiségek lennének egy, a pőre matériákat teljesen ignoráló felettes univerzumban?

Hogy lehet valami ennyire erős? Hogy lehet ennyit rúgni, tépni, taposni, anélkül, hogy a foszlás leghalványabb jelét mutatná? Őszintén nem tudom megmondani, de a tudat annyi erőt ad!

Nem tudom, hogyan és mikor történt és azt sem, miért. (Még mindig bőven kevesebb, mint egy év?!) Gyárthatnék rá teóriát de minek. Csak azt tudom, hogy nem akarom soha elengedni.

De szörnyen random helyzetekben tud rám törni, hogy mennyire szeretlek!