where are we going, what are we doing?

Reggel, megint zabkása, megint értékesítési oldalt kell írni, ráadásul szobafogságra ítéltem magam, hüpp-hüpp. Közben igyekszem rendet rakni az agyamban.

Epikus méretű beszélgetés Mercivel FTW! Jó érzés néha random rájönni, milyen hihetetlenül jó fej emberek vannak körülöttem. Ebben a tegnap különösen emlékezeteset alkotott... Tanja válaszától a levelemre azt hittem, bekönnyezek. Finnugor tanszék! <3

Érdekes, mennyit változott a világ.

Ahogy biciklizek a hidegben, mindig arra gondolok, hogy nem is lehetne jobban egyben az életem. Az egyetemen azt tanulom, amit szeretek, van egy remek munkám ami jól fizet és kihívás, és lassan tényleg kezdek hasonlítani egy felnőttre.

Aztán jön egy-egy beszélgetés és rájövök, hogy mennyire távol állok még ettől.

Ültem, bámultam a nagy árnyalatos feketeséget és fejemben a Lies szólt. Olyan zárkózottságot tapasztaltam magamon, amilyet még soha. Mi bajom lett hirtelen? Ez a furcsa, összezavarodós hétvége is valahogy azt igazolja, hogy bőven nem vagyok még sehol. Falat emeltem az életem és az életem közé?
Hirtelen letaglózott, milyen ellentétek vannak bennem. Nem lehetne inkább visszabújni a csigaházamba...?

Bogáta, igazodjál, akkor minden jó lesz! És tudd, mit mond rólad a Rorschach-lombkorona, attól még jobb lesz! Mert a Városliget éjszaka mindig varázsvilággá válik, ez köztudott, legfeljebb nem merem beengedni.

Egy idióta kis bokorkaktusz vagyok.

Ideje rám dizájnolni az értékrendeket.