Trouble he will find you, no matter where you go
No matter if you're fast, no matter if you're slow
The eye of the storm or a cry in the morn, oh
You're fine for a while then you start to lose control...
Mikor elkezdtem dolgozni, kár hogy senki nem figyelmeztetett arra, miket NE csináljak. Mondjuk kifejezetten ellenjavallott egy fárasztó, átdolgozott hét után annyira lefárasztani magam, hogy egész szombaton csak nyüsszögni és fetrengeni tudjak. Pedig végre elterveztem, hogy majd mászkálok a városban és vásárolgatok és Esztizek meg minden... aha...
Nagyjából elégedett vagyok ehhez a héttel. A munkaritmus igen hamar kialakult, éreztem, hogy lassacskán belejövök a stílusba és a tempóba. Bár az elején a menedzser nagyon megijesztett, meg a skype-ok, Ancsi kicsit megnyugtatott, meg a tény, hogy a nyelvekkel sem maradtam le annyira, hogy ne tudjam tartani a lépést. Sőt, kifejezetten inspirált a melós közeg, marin egészen brillíroztam! A finnugrisztikába menekülök a versenyszféra elől... :D
Volt mindenféle öröm és vidámság ezen a héten. Láttam unokatesómat Kápmegyerre tüncögni, hogy az milyen imádnivaló környék. Hát én azt tudom... :D
Exodus van a koliból. Fáj, hogy utolsó alkalommal nem igazán sikeresen elbúcsúzni Vivitől, csak mire föleszméltem, huss már el is repült... nagyon fura lesz megint nélküle. Fura, hogy az utolsó napokban alig beszéltem vele, csak tompán hallgattam, mi történik épp... jobban örültem volna, ha nem áll annyira szanaszéjjel az agyam, hogy hagyjam csak így elröpülni, szavak nélkül. Remélem szilveszterre kimegyünk, ha már Szonja ennyire lelkesedik... :)
Nóri is elköltözött, és ez indokolatlanul egy kicsit lenyomta a kedvem. 3 nagyon fontos közös év, élmények és bolondozások minden nap, iszonyú erős kötelék, ami a 415 után is megmaradt... valahogy az én agyamban Nóri és a koli elválaszthatatlanok egymástól... bizonyos szempontból Nóri jelenti A kolit. Ahogy becsapja az ajtót, díszítgeti a szobát, a köntösében suhog, a nevetése bezengi a folyosót... és az a rengeteg kolibuli, amin felrángatott a parkettre táncolni! Én még itt ragadok két és fél évre, miközben már sosem lesz olyan szín és élet ebben az épületben, amilyen eddig. Nem mintha nem érteném meg, hogy az élet változik és megy előre, mert velem is ezt teszi, de néha elkap egy-egy szomorkás gondolat. 2013, te, a változások éve!!!
Mikor az uráli nyelvek családfájáról beszéltem, közölték velem, hogy aranyos vagyok. Mindig is tudtam, hogy a nyelvészet szexi.
Szeretnék egy kicsit magammal törődni. Sokáig én voltam, akinek mindig volt ideje mindenkire, de most már nem így van. Most egy kicsit a világ is alkalmazkodjon hozzám. Sok energiára van szükségem az eljövendő időben, mindent felforgatott a meló, és most ez a legfontosabb. Ha kegyetlenül hangzik, akkor is, mert valamikor nekem is fel kell építenem a karrieremet, mert senki nem fogja helyettem.
Persze a világ akkor pöcköli meg az orromat, amikor ilyen szépen elhatározok dolgokat, mert nagyon nem bírja elviselni, ha az van, amit akarok... bár szeretem a le wild helyzeteket, most mégis inkább össze vagyok zavarodva, mint feldobva. Rég voltam a hosszúkásan, titokzatosan elnyúló, szorongós óbudai oldalon... aztán most visszajöttem, és Besenyő Pista bácsi rám bámul, hogy no, mi van?
A hormonok monnyanakle, az van. -_-" Hú de nem hiányzik ez most. A P-k is monnyanakle, a helyzetnyitvahagyási mániájukkal együtt.
Na jól van, majd minden igazodik, mert szokott. Legalább kicsit meg lett simogatva a női önérzetem (ráfért).
Ügyes vagy Bogáta, már megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése