a magyar és a finn iskolarendszerről

Csütörtökön hallgattam egy nagyon remek előadást a finn iskolarendszerről. Összevetve a magyarral. Nem rohannék előre, lássuk, mi történt.

Elsőnként egy finn oktatási minisztériumi főmunkatárs beszélt egy finn "osztálytanítóval" kiegészülve, arról, hogy mi van a finneknél. Körülbelül úgy nézett ki, ahogy számítottam rá: csupa jóság, öröm, és részünkről irigykedés, hogy jajj, bezzeg nálunk miért nem lehet ilyen. Néhány alapvető tény a finn iskolarendszerről:

- Az első 6 évben ún. osztálytanítók vannak, ők tanítanak minden tárgyat. Utána jönnek csak a szaktanárok.

- a finn általános iskola 9 osztályos, plusz 3 a középsuli. A finnek azonban egyáltalán nem mind mennek gimnáziumba, legalább 50%-uk szakközépiskolát, ún. ammattikoulut választ, amiben szakmát tanulnak szinte kizárólag.

- nincs egységes záróvizsga, mint nálunk az érettségi. Iskolatípusra szabott vizsga van. Nincsenek mindent eldöntő döntések sem, simán mehet valaki ammattikouluból gimibe, vagy egyetemre, és fordítva.

- a finneknek nem szokásuk megválasztani az iskolájukat. A tanároknak sem az osztályt. Mindenki a hozzá legközelebb eső suliba íratik be, ezzel elkerülve az ún. "iskolashoppingot", tehát az elitintézmények és maradék szétválását.

- a tanári hivatás népszerű, megbecsült, jól fizetett. Nagyon sokan jelentkeznek, és nagyon szigorúak a követelmények. A tendencia szerint minden 10. jelentkezőből lesz csak tanár, cserébe viszont nagyfokú bizalom övezi őket. A tanár maga választja ki a tankönyvet, amiből tanítani szeretne, és általánosságban a szülők is elhiszik, hogy az az ember a legalkalmasabb arra, hogy a gyereküket tanítsa.

- Szó sincs róla, hogy eltörölnék a tantárgyakat Finnországban, csupán az a szokás, hogy minden tantárgy valamiféle téma köré rendeződik. Értsd: nem végigvágtatnak töriórán az évszázadokon, hanem egyvalamit boncolnak hosszan, komplexen, mintha az egy egyetemi kurzus lenne.

Aztán jött a PISA felmérésről való beszéd, amin én már őszintén elképedtem. Sosem hallottam finneket ilyen egységesen ennyire hosszan... hencegni (komolyan nincs rá jobb szó!), pláne nagy nyilvánosság előtt. A finn oktatók azonban a szó szoros értelmében úgy állították be a PISA teszteket (és az ottani kiemelkedő eredményüket), mintha az lenne az egyetlen, vagy legalábbis a legfontosabb indikátora az oktatás eredményességének, és a finnek óriási presztízskérdést csinálnak belőle, hogy mindig az elsők között szerepeljenek. Ott is szerepelnek, illetve tömeghisztéria van, ha mégsem.

Mindösszességében a finnek eléggé (meglepően!) büszkék az oktatási rendszerükre, és annak az eredményeire. De akkor jöjjön a magyar előadó.

Selényi János előadása talán csak azért tetszett jobban, mert a magyarokról is szólt, de én úgy érzem, azért is, mert izgalmasabb részleteket világított meg. Hamar vége lett a nagy bezzegelésnek. Megint pontokba szedem a lényeget, hátha úgy könnyebb.

- Mielőtt mindenki eldobna mindent, és bevezetnénk azonnal a finn oktatási rendszert, meg kell értenünk, hogy a mi társadalmunk plurálisabb. Nagyobbak a társadalmi különbségek, mindig is nagyobbak voltak (hiszen a finneknek sosem volt nemességük), és ezt tükrözi az iskolarendszerünk is. Nem azt, hogy igazságtalan, rosszul működő hulladék, hanem azt, hogy mások az alapelvei az egésznek.

Egyenlő lehetőségeket akarunk mindenkinek? Persze! Hajlandók vagyunk áldozatot hozni érte? Azt már nem! Hát melyik gazdag, értelmiségi család lenne hajlandó a legközelebbi suliba beíratni a gyerekét, hogy az utca végi közmunkás gyerekének legyen az osztálytársa? Társadalmi szolidaritás néven.

- A finnek nagy szabadsága abban rejlik, hogy már a legelején lemondtak egy csomó szabadságról. Elfogadták, hogy oda megy a gyerekük, ahova. Elfogadták, hogy az a tanár tanítja, aki. Abból a tankönyvből, ami. Ez ellen egyszerűen nem lázadnak. És nem, a finn sulikba sem csupa hiperintelligens zseni jár. Hiába keresel elitosztályt, legfeljebb nagyon-nagyon elvétve találsz, 2-3 városban. Azzal jár a gyereked egy suliba, akivel. Pont.

Nincsenek például 4, 6, 8 osztályos általános sulik. Egyféle általános iskola van, oda járhat a gyerek, és kész. Nem lehet válogatni a képzési rendszerek között.

A magyar szülők azt is megválaszthatják, kire bízzák a gyereküket a leendő iskolában. A finneknél ilyenről szó sem lehet. Az is igaz, hogy a finnek megbíznak benne, akárki is. Ez azért sokat segít abban, hogy hatékonyan tanítson.

Tehát bizonyos keretek között nagy a szabadság, igen. De azokat a kereteket mindenki betartja. Akinek ez visszalépés, az is.

- A PISA-felmérésekről: 2009 óta, mióta belépett a rendszerbe, a listát Shanghai vezeti. Ott pedig ugyanolyan frontális, poroszos tanítás folyik, mint minálunk. Csak nálunk nincs teljesítményalapú versenygazdaság, mint odaát. Tehát nemcsak a finn modell lehet hatékony, lehet más is, ugyanúgy.

A magyar elitiskolák bőven teljesítenek úgy a PISA-teszteken, mint a finnek. Sőt. A probléma csak az, hogy Magyarországon nemcsak elitiskolák vannak, a szakközepek, szakmunkásképzők színvonala pedig egyszerűen összemérésre alkalmatlan az előbbiekkel. Ez van. A magyar társadalom a különbségekre tette le a voksát, a kiemelkedőekre és a hátramaradókra.

- De ha nem PISA, akkor nézzük meg a versenyeket, a a díjakat, az ösztöndíjakat. Halál megszokott dolog, hogy magyarok szinte minden nívós nemzetközi versenyen jelen vannak, zsebelik az érmeket, az okleveleket. A finnek ebből a szempontból kb. a kazahok szintjén állnak (ami azt jelenti, hogy gyengén). Egyszerűen a kiemelkedőségnek nincs kultúrája. Nem szokás, nem cél, nem épül rá nemzeti büszkeség. A finn társadalom kinevel egy csomó tisztességes, megbízható fiatalt, de csodagyerekeket aligha. Erről is lemondtak, amikor az egyenlőség mellett döntöttek.

- És a legérdekesebb kérdés, a tananyag. Hallottuk, hogy a finnek praktikus, mindennapi életben használható, gyakorlatias nevelést kapnak. Hamarabb tanulnak meg kocsit mosni és adót fizetni, mint az Iliász cselekményét és a koszinuszfüggvényt. Ez nagyon ésszerűen hangzik elsőre, de mint oly sokszor, az ésszerűség nem az egyetlen tényező. Nem az.

A finnek egyszerűen nem műveltek. Nem fontos számukra, hogy ki volt Dante, és hogy mi okozta a francia forradalmat. Vagy akár hogy mi a sósav képlete és mi Sri Lanka Bulgária fővárosa. (Innen jön az a tévhit is, hogy nem tanítják már a nyelvrokonságot a magyarokkal. Mondjuk úgy, hogy nem pörögnek rajta. Nincs az a suli, amelyik tagadná, de történetesen megvan nekik a saját nyelvrokonság-élményük (az észtekkel, lappokkal, balti-finnekkel, jobb esetben még a mordvinnal is felfogható), ez a felszínes érdeklődőnek bőven elég, és kész. Ez az a felszínesen belátható rokonságélmény, ami ugye a magyaroknak hiányzik, és okozza a jó sok őrjöngést idehaza.)

A műveltség azonban nemcsak szellemi tartalék, hanem lelki, morális is. A műveltség volt az, amiből a magyarok erőt meríthettek akkor is, amikor átgázolt rajtuk fél Európa, amikor széjjelszakították az országot, kinyírták vagy korrumpálták a nemességét, bábnak használták nagyhatalmi harcokban. Én magam, az amerikai Isten háta mögötti hajléktalangyerek-táborban is érzékeltem (és a cseh barátnőm, Tereza is érzékelte), hogy a műveltségemnek köszönhetően tudok reggel büszkén elsétálni a a sátramtól a konyháig. És a műveltségünk volt ott, amikor hajnali 3-ig közép-európai kaját főztünk a gyerekeknek, és székely népviseletben mutattam be a kis feketéknek és latinóknak, hogyan egyék a gulyást. Ők pedig hihetetlenül boldogok voltak tőle. (És egyébként sose láttak még népviseletet, pláne nem háromszékit.)

A műveltség az érték, az fontos, az megőrzendő. A finnek, és a többi skandináv állam úgy döntöttek, nem őrzik meg, hanem helyette rugalmas, hasznos, nyitott és ügyes munkaerőt adnak a versenyszférának. A magyar (és egyéb közép- és dél-európai) társadalom nem termel ilyen munkaerőt, ellenben művelt maradt.

Rövid távon talán a finneknek van igazuk. Az is lehet, hogy sosem jön el az idő, hogy a kettő mérlegre kerül egymással szemben.

De meg kell érteni, hogy egy más utat választottunk. Ami nem jobb, és nem rosszabb, hanem más. És nem kell utálni a saját berendezkedésünket, legalábbis nem ebből a szempontból, és nem azért, mert nem olyan, mint a finn.