Most, egy adag őrjöngés után, és egy nagy világfordulás után valahogy billennek visszafelé a dolgok. Úgy tűnik, ez a hét arra kellett, hogy minden kicsit kibillenjen, majd igazodjon visszafelé.
Ha az ember elront valamit, amin már nagyon sokat dolgozott és nagyon utálta, de nagyon nem akarta elrontani, és nagyon lecseszték, akkor a világ óhatatlanul kicsit megáll. Még mindig keresem a módszert, hogyan induljon újra. De most egész nap gombóc volt a gyomromban, ráz a hideg, mintha lázas lennék, és mintha minden, amihez hozzáérnék, elhervadna, csalódna, bezárulna. Még a holnapot sem látom, csak valami sötétszürke ködöt.
Látom, hogy akarnak segíteni, de mintha egy üvegfalon keresztül beszélnék mindenkivel. Jó ez a szeretet, de olyan távoli... a legközvetlenebb interakció ma egy francia buldognak álcázott jupiteri alienből jött a szürreális múzeumlakásban a Városmajorban.
Elszállt az összes önbizalmam. De úgy tényleg az összes.
Disszolválni akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése