(Tényleg, hogyan fordítja a GF a kaamost? Polar night. Hát oké, valid, legalább nem Kossuth Lajos...)
Kolibüfé, megint.
A székemnél egy szaxofon, egy ukulele, meg egy nemtommi ücsörög nagy békében, idetette Michael Douglas hasonmása, közben duruzsolt néhány cukiságot nekem. (Fun fact, ő volt, aki hosszasan magyarázott nekem a földönkívüli reptiliánokról, akik a világot irányítják, meg persze A Gyűrűk Ura nyilván a drogról szól.)
Meg van nyitva egy csomó tab, én igyekszem a munkára koncentrálni. Padavanok! Dolgozzatok helyettem a Szövinél!
Felmondási időt tölteni nem fun. Fagyos a levelezőrendszerem. De hát mi másra való a március, mint az elhagyásra, a nagy lépésekre, az újratervezésre..
Végül mégiscsak sikerült megbetegednem. Erősen küzdöttem érte, úgyhogy megérdemeltem. Legalább a testi állapotom végre passzol a lelkihez, és van "legális" okom nyamvadtan nézni és tompán reagálni.
Ha az ember felmondott, akkor ugye először megkönnyebbül, de aztán nekiáll a jövőjén aggódni. Meg azon, hogy egyáltalán értékes ember-e. Van-e haszna. Nem csak máz-e minden. Letett-e már valamit az asztalra.
Egy csomó ilyen rossz gondolata támad szegény kifutó munkavállalónak, mintha csak szakítana: lehet- egyáltalán őt választani, vagy valami hosszútávút építeni rá, képes-e betölteni az emberi élet ezen szerepét?
És persze azt is lehet mondani rá, amit egy frissen egyedülállóvá vált személy vekengésére: majd csak kiigazodik. Majd csak jobb lesz, mert muszáj neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése