névszói állítmányok az Alpokból

Korrigálási kísérlet, nem sikerül, pánik, feladás, menteni a menthetőt, környezet villanásnyi érzékelése, végtagok előrecsap, gerinc begörnyed, ütődés, még egy, láb behúz, oldal bevág, megállásra koncentrál, súrlódik, izom megfeszít, megáll, elernyed, magához tér, fáj-e, kifordult-e, vérzik-e, megszólalni tudok-e, lécem-botom hol hagytam el, gyorsan szólni, hogy minden oké, majd körülnéz, jön-e valaki segíteni, feltápászkodik, havat kipiszkál a ruhái alól.

Ilyen kb. egy ~50km/h-s síbukás mentális folyamata. Nézni amúgy rosszabb, mint elszenvedni.

A síró síelő gyerekre a legjobb ellenszer a pingvinek utánzása, a CHB-ben tanult cápás mondóka, a játék, és az, ha megindítod lefelé a pályán. Őt vagy magad. A nap végére már akkora buckák vannak a terepen, hogy attól tartok, kinyúl értem egy manó és beöltöztet arnori fejedelemnek.

"Karak, ez... ez nagyon szép! És... jó szagú!" Ilyen gondolataink vannak, amikor az árnyékból felvisz a felvonó a napsütötte hegycsúcsra. Általában van ott egy kereszt. Meg egy lélegzetelállító panoráma, vagy éppen egy Sky Toilet nevű intézmény, amelybe belátni nem lehet, kilátni azonban nagyon is, és a dolgunk végzése közben teljes szépségében csodálhatjuk az Enns-völgyet és az Alacsony-Tauernt.

A kockapókerparti közben férfi műkorcsolya világbajnokság ment a tévében, Zsófi szókincse nagybátyám jóvoltából gazdagodott a homár szóval. Közben anyával közösen pudingos sütit sütöttünk, komoly harcok árán, mert egyikünk sem hitte el a másikról, hogy sikeresen tudja teljesíteni a feladatot.

"Hiába, a magyar lányok a legszebbek, akárhová is megyek!" közölte velem egy ismeretlen magyar pasi a sípályán, miközben éppen felcsatoltam a lécemre. Random lol, de azért jólesett.

Sör, kabát, zászló. A német, legalábbis az osztrák változata, még mindig nem valami szép jelenség. De vagy 40 000 osztrákkal, illetve egyéb nemzetiséggel bulizni a szlalom világkupán életre szóló élmény. Hátizsákkal a hátamon, nagykabátban és fülvédőben ugráltam, majdnem kinyomták a szemem egy holland zászlóval, és közben büszke voltam, hogy minden tesóm kívülről tudja a Boulevard of Broken Dreams szövegét. És persze leolvadt az agyam a hütte-bulizenét némi chippendale-stílussal vegyítő bajor fiúbanda produkcióján.

Minden szokásos nyűgösködéssel és mini-drámával együtt ez egy remek síelés volt. És annyira szeretem a családomat, a hülyeségeivel és rituáléival és a reggel-esti pálinkázással és parkolóban Mulan-énekléssel, és egymás hegyére-hátára ugrálással és apa- meg anyafogakkal együtt, hogy az csak na.