Tele vagyok gondolatokkal, de valahogy nem tudom/akarom kifejezni őket. Úgy érzem, ha kiírom magamból, elszállnak belőlem. Hagyom inkább magamban, hogy belülről dagasszanak, mint egy lufit, és bármikor mosolyra fakasszanak. Mostanában mindenkinek annyi baja van körülöttem... az egyik a környezetével csatázik, a másik a párjával, a harmadik az iskolájával/munkahelyével... egész eddig nem éreztem úgy, hogy be tudom tölteni a támaszték szerepét a kapcsolataimban, de most még az is felemel, hogy erre használnak. Magam érzem többnek tőle, hogy lám, más alkalmasnak tart arra, hogy segítsek neki igazodni a világhoz. A legjobb pedig az, hogy ha ér is negatív impulzus (mert ér), vissza tudom verni. Kaptam egy lelki békét, melyből tudok táplálkozni és erőt tudok meríteni. Tudok ésszerűen és értelmesen cselekedni. Hahh.
Nagyon sok pozitív benyomás ért az utóbbi időben. Nem is akarom, hogy folytatódjon a hét. Vagy mondjuk legyen azonnal péntek és érkezzek meg Szonjához Prágába. =)
Ezennel megragadom az alkalmat, hogy őszinte hódolatomat fejezzem ki Fodor Viktória kisasszony iránt, és tájékoztassam, hogy heteroszexualitásomat megtartva a rajongója lettem. *virtuális kézcsók
Kinézek az ablakon, magamhoz ölelem Lalit, körbepördülök és felnevetek.
naaa, végre pozitív bejegyzés :)) a másokon segíteni tudás érzése meg tényleg hatalmas kincs, és elég jó módszer az ember saját bajának feledtetésére is.
VálaszTörlésÉn ezt érzem, mióta az urammal találkoztam. Mindenkinek annyi baja van és szenved kis apróságokon (időnként nyilván indokolt szenvedés is lehetséges), én meg csak rá gondolok és már mosolyognom kell. Boldog vagyok és kész. :) Péntektől meg eszméletvesztésig áldozunk a hedonizmus oltárán. ;)
VálaszTörlés:)) :)) hasonlóképpen, a heteroszexualitást is beleértve. :)
VálaszTörlés:))))))))))))))
VálaszTörlésJó volt a tegnap. Legyen folytatás!