Hol vagy, tegnapi jókedvem?
Miért érzem megint úgy, hogy pattanásig feszülnek az idegeim, pedig semmi nincs, semmi?
Mikor lesz már valami az életemben, amiben én vagyok a főszereplő?
Mikor borulok ki, szaladok neki valaminek, tépem darabokra és kezdek torkom szakadtából üvölteni? Válogatás nélkül, most kivételesen?
Istenem, történjen már valami velem, ne csak álljak a viharban, úgy, hogy egyetlen örömöm az, ha valaki azt mondja, felnéz rám, olyan szép egyenesen állok benne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése