Délután 5-kor értem haza. Azóta iszom... :D Bár azóta többször is kijózanodtam.
Beszélgettem egy nagyot anyukámmal, és az egész biztosított arról, hogy tök selejtes hülye vagyok... amiért tök selejtes hülyének érzem magam, holott nem vagyok az. És egyébként is, miért gondolkodom úgy, ahogy. És miért nem fogadok el mindent úgy, ahogy van. És miért fogadok el, ha éppen véletlenül elfogadok. Pedig tök sokan csodálnak. De nem mondja meg, kik, mert nem hinném el. Mert béna vagyok s nem hiszek el semmit, pedig ő ismerne rám a legkevésbé, ha kivételesen elhinném.
Genetika, baszki.
Minc többször is eszembe jutott a mai nap folyamán, és tök menő, hogy sikerült neki is az államvizsga. Letszrokk.
Ja és az örök, állandó bejelentenivaló: AKADJATOK.LE.RÓLAM.
Ne vinnyogjatok a pasimra. (halálosan unom, K.V.!!!)
Ne vinnyogjatok rám.
Akadjatok le a magánéletünkről.
Ne akarjátok kényszeresen magatokra terelni a figyelmet akkor, amikor kivételesen velem történik fontosabb dolog - dühös leszek érte!!!
Hagyjátok abba az álszentkedést, nem áll jól, nem, neked sem.
Döntsétek el, hogy én kellek-e nektek, vagy a becses figyelmem - el fog apadni, ha az utóbbi.
...alapvetően, kivételesen próbáljatok meg az ösztönösség és az őszinteség közti igencsak aranyozott balancot megtalálni, tényleg, megéri, ti is jobban érzitek magatokat tőle!
Uff, szóltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése