fragile and divine

Szóval ma voltam államvizsgázni. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy beszámolót vagy stream-of-consciousnesst írjak róla. Így aztán azt írok róla, ami jön.

Olyan állatságokat álmodtam az éjjel, hogy az hihetetlen. Anyám az X-faktor zsűrijében... nyeh. Felébredtem 4-kor, 5-kor és háromnegyed 6-kor... akkor aztán kimásztam és erőnek erejével kijegyzeteltem a jelentésten, szövegtan és stilisztika anyagokat is (tehát kb. Ildi jegyzetét). Közöltem magammal, hogy lófaszt sem tudok - mert így is éreztem magam -, felöltöztem ultrakomolyan (még a hajamat is hátrafogtam, ahogy a tegnapi megázás után kinézett, azt mondtam, ezt be nem vállalom), aztán kecaj, irány Szonja. A gyomrom persze pont akkora volt...

Nyilván Szonjáéknál minden sokkal megnyugtatóbb volt, mint mindenhol máshol, főleg a második adag pálinka után.

Eszti kitartását igazából nem tudom eléggé értékelni. Akármilyen elviselhetetlenül szörnyen idióta voltam, ő türelmesen ücsörgött mellettem és rendületlenül elviselt.

Két igencsak jó dolog volt az államvizsgában: az, hogy Biankával, nyelvmentoros társammal végre jót beszélgettem, aminek nagyon örülök (2 éve járunk együtt nyelvmentorra de sosem sikerült szót értenünk), illetve a nyelvmentoros tanárok. Ladányi, Vladár és Borbás tanárnő mindhárman nagyon megnyugtatók voltak, és igazán feldobták azt a majdnem 3 órát, amit várakozással töltöttem. Pedig szívesen hamar túllettem volna rajta.

Unalmamban nekiálltam szórakoztatni a vizsgázókat, mindenféle idióta történet ugrott a fejembe. De tetszett nekik... egyébként ez jellemző. Elragad a gépszíj és hülyébbnél hülyébb dolgok jutnak eszembe. A tanárokat különösen megnevettettem.

- Bogáta pedig arra figyeljen, hogy a közvetlen-ironikus hangnemet mérsékelje, és inkább a tudományos szakszókincsét villogtassa! - mondta L. tanárnő.

- Én nagyon élveztem Bogáta dolgozatának a könnyedségét és lendületességét! - vetette közbe Vladár tanárnő.

- Ó, akkor nem tudom, mit szólt volna az eredetihez, mert L. tanárnő így is nagyon megnyirbálta! - mondtam és rávigyorogtam az említettre, aki a markába nevetett. Nyomdafestéket nem tűrően jó szakdolgozatot írtam, az a nagybüdösigazság.

Bementem... kommunikáció és 18.századi irodalom tétel... hát a kommunikáció állítólag elég könnyű, ehhez képest igen keveset foglalkoztam vele, a 18. századról meg kb. csak annyit tudtam, amit Ildi jegyzeteiből kibogoztam... de nem untatom a társaságot. A kommunikáció jól ment, az irodalom kevésbé. Az elnöknél igen jó benyomást tettem, és bár Blanka szerint nagyon vitatkoztak az 5-ösön, végül meglett. Érdekes módon pont a védésen blokkoltam le legjobban, pedig Vladár tanárnő nagyon próbált rávezetni a lényegre. Szerencsére az idő alatt a többi vizsgáztató kb. édesdeden aludt, tehát annyira nem volt nagy gond. :D

Annak ellenére, hogy minden más vizsgázó tiszta idegesen jött ki, én olyan vigyorral távoztam, hogy önálló energiaforrásként lehetett volna értékesíteni. Akkor már Szonja is ott volt, Esztivel és L. tanárnővel kint vártak. Utóbbi gyorsan be is ment, hogy Blankát nyúzza, de Szonja és Eszti nagyot vidultak a fejemen, és én is azon, hogy ott voltak. ^^ Azért az nagyon jó, amikor az ember kiszabadul államvizsgáról és a két legjobb barátnője várja.

Elmentünk sörözni, végérvényesen levetettem a fehér blúzomat (és felhúztam a direkt az erre alkalomra tartogatott fragile and divine feliratú vadonatúj felsőmet, juppijjé), majd visszacsoszogtam a hivatalos bejelentésre. Még akkor is izgultam, hogy Seláf végül négyesre "javíttatta" a jegyemet, de maradt az 5-ös.

A feloldódást fizikailag éreztem. Megszűnt az izzadás, a mellkasomban pedig folyamatosan valami melegséget éreztem, ahogy oldódik az a bizonyos görcs. Legszívesebben azonnal elmentem volna bulizni, de sajnos a közeli barátaim nem állnak még úgy, hogy bulizhassanak velem, így csak hazatekertem mint a szél, útközben vettem egy pezsgőt. Kiültem az ablakba és még sosem láttam ilyen szépnek a várost.

Február óta... májusig szakdolgozat... május 2-ától június 3-áig 8 beadandó, 2 zh és 1 szóbeli... június 5-6-7-én minden áldott nap egy vizsga, az utolsó napon kettő... és 13-án államvizsga.

Az elmúlt 2 hétben anyám majdnem kitagadott, a pasim meg lelépett, és egyik sem tett boldogabbá.

Most aztán igazán megengedem magamnak, hogy büszke legyek magamra. Ez nehéz volt és bár kaptam segítséget, azért mégis én hoztam össze. Egó.

A rengeteg gratuláció nagyon jólesett. Többen gondoltak rám, mint hittem volna.

Aludtam egy nagyot, ettem, aztán legszívesebben átmentem volna Szonjáékhoz, de persze nem lehetett, merthogy Szonja éjszakázik. Holnap elintézek még egy cipővásárlást, aztán irány haza, hátha sikerül ünnepelni is egyet, amíg még tart az eufória. Megérdemlem ugyanis, hogy kivételesen rólam legyen szó, nem pedig másról. És otthon hátha vevőt is találok erre.

Freedom!!!!