mese a szétszórt bölcsészlányról

Ezt a kis mesét anyukámnak írtam ma reggel közép-európai időszámítás (GMT+1) szerint reggel 9 óra 56 perckor, de gondoltam megosztom a nagyközönséggel is, mindenki gyönyörködtetésére és okítására.




"Bogi hétfőn fél 4-kor azon kapta magát, hogy még nem abszolvált. Ezt nem tartotta eget rengető nagy bajnak, viszont amikor eszébe ötlött, hogy a TO. 4-kor bezár, kedden nem lesz nyitva, szerdán reggel 10-kor meg már vigyázzban kell állnia a záróvizsga-bizottság előtt, kicsit megijedt. Felpattant a biciklijére lefénymásoltatni a nyelvvizsga-bizonyítványait és kitöltetni a könyvtári tartozásokról szóló űrlapot, de sajnos a Kari Olvasóban 15:57-kor a könyvtárosnénit felhívta egy kedves barátnője, így a hétfői abszolválás terve füstbe ment.
Minderről végül kiderült, hogy nincs jelentősége, mert kiderült, hogy a Pedagógiai és Pszichológiai kar könyvtárába is el kell zarándokolni, hiába nem járt ott soha főhősnőnk. Ráadásul bosszankodva konstatálta, hogy 3 nyelvvizsga-bizonyítványából csak egyet sikerült értelmesen lefénymásolnia, a másik kettőt rosszul helyezte bele a másolóba.


Bogi, aki már tetemes elmaradásban volt az irodalmas tételei kidolgozását illetően, úgy döntött, hogy kedden már reggel 8-kor felkerekedik, elintézi a pedagógiás könyvtárat, tanul egy kicsit a nyelvészkönyvtárban, majd a Szabó Ervin felé veszi az irányt. Az indexét majdnem kivette a táskából de gondolta biztos ami biztos, sok helyet nem foglal, hátha nyitva lesz a TO.


Reggel fél 10-ig minden flottul ment, Bogi épp a beszédészlelés modelljeit jegyzetelte, amikor is megcsördült a telefonja, de nem látta, ki hívja, a betört kijelző miatt. Kiszaladt a könyvtárból, felvette.
-Bogáta, hol az indexe?! - kiabált bele egy energikus hang a kagylóba, melyről Bogi azonnal felismerte a TO ultrahatékony munkaerejét és a magyar szakosok őrangyalát, Burgerné Szűts Évát.
-Eeeeh... a 2. emeleten, a nyelvészkönyvtárban... - dadogta Bogi az igazságnak megfelelően.
Burgerné elnevette magát.
-Na azonnal hozza le!


Bogi kétszer fordult ki és be a nyelvészkönyvtárból, amíg minden szükséges papírját össze nem szedte, sajnos a maradék nyelvvizsga-bizonyítványait nem tudta megfelelően lefénymásolni, mert az alagsori másoló zárva volt. Azért csak bement a TO-ra, ahol a mindig 200%-on dolgozó Burgerné két telefonálás között beragasztotta az abszolutóriumát a hőn áhított indexbe. A telefont lerakva közölte Bogival, hogy megveri, amiért csak most jött, majd mellékesen odavetette, hogy egy nyelvvizsgabizonyítvány-fénymásolat is elég az abszolváláshoz.
-Remélem, nem izgul! - mondta hősnőnknek majd mosolyogva elbúcsúzott tőle.


Így esett Bogika abszolvációja. Most pedig megy vissza a beszédészleléshez."