gondolatok a hajrában

Muszáj erről is nyitnom egy ilyen thread-szerűséget, mielőtt kiokádom a vizsgadrukk-pszichózisomat egy kevéssé alkalmatos felületre (pl. a gyanútlan szobatársamra).

Nem mintha ő éppenséggel gyanútlan lenne, szerintem a csodálkozása egyre inkább nő, hogy miért nem vetettem ki még magam a 415 gyönyörű kilátást nyújtó ablakán.

Már kétségbeesetten rohangálok a lakásban, hogy valami, VALAMI fontosabbat keressek, mint a tanulás, amíg úgy érzem, hogy a könyvek halálos haraggal csapkodják a hátamat. Mind a 14, amit épp kivettem.

Mennék inkább kapálni, felásnám az egész Városligetet egy kettesért! Még ebben a viharban is... hátha agyonb*sz egy villám.

Az Ervinből kijövet földbe gyökerezett lábbal konstatáltam, hogy lelopták a kosarat a biciklimről. Aztán némi haraggal és megkönnyebbüléssel láttam, hogy a kosaramat csak "félig" lopták el: leszedték ugyan, de behajították a többi parkoló bicikli közé. Egy cifra, hangos és nőietlen káromkodás keretében visszaillesztettem a helyére és elindultam: ekkor tűnt fel, hogy az elülső lámpámat lefelé fordították úgy, hogy akadályozta a féket a keréken - nos ezt is vissza lehetett fordítani, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valaki szándékosan és értelmetlenül "megbecstelenítette" Lottit. Vagy tán valaki ennyire utál engem? A nevem ugyanis rá van írva a biciklimre.

És mindezt a Szabó Ervin Központi Könyvtára előtt. Hát gratulálok.

Persze írhatnék rá egy optimistább forgatókönyvet: egy randalírozó huligán banda nekiment a biciklimnek, megpróbálták ellopni róla a lámpát (miután a zárjával nem bírtak), majd észrevették, hogy leszedhető a kosár és azt is el akarták vinni, de egy hősi lelkű 56-os veterán társadalmi összefogással nekiment a nép eme szörnyű elfajzottjainak, akik rémületükben elhajították a kosarat és mindent otthagyva megszégyenülve elmenekültek a helyszínről, ahol ilyen elszántan védelmezik egy ártatlan biciklista magántulajdonát.

Én pedig, bár nem voltam tanúja a jelenetnek, forró hálával a szívemben őrzöm a biciklim megmentőjének hősi emlékét.

Ránézek a mellettem tornyosuló könyvkupacra és fizikai hányinger fog el.

Ahogy hányinger fog el az épp aktuális könyvemben olvasott ausvicctől is. (találjátok ki, milyen kollektív háttértudásra alapoznak ezek a "viccek", azaz kis rigmusok)

Ja, jut eszembe, tegnap megtekintettünk egy Jobbik-tüntetést, persze nem direkt, csak keresztezte az utunkat hazafelé. Több volt a zsaru, mint a "turulfióka" (kopirájt szöveg by Nyitrai T. :D). Tulajdonképpen megkíméltem volna magam a látványtól, mert nagyon felidegesített, mégis volt egy hangulata a dolognak.

(Nem a ti nagyanyátok menekült egy szál kofferrel a világháborús Erdélyből, mégsem rázom itt az öklöm, ahogy egyik felmenőm sem, hogy vesszentrianon!)

Eszti biztos végigtüncögte volna az utat. A Stefánia Palota előtt egy csapat unatkozó rohamrendőrbe is beleszaladtunk, akik persze hálásak voltak ezért a tényért. Nagyon udvariasan vigyorogtak ránk.

A könyv azt javasolja, hogy obla-di obla-da. Na ez legalább egy jó ötlet. Úgy tűnik, a Beatles márcsak az én hajtós zeném.

2 óra alatt 180 oldal. Megtanultam gyorsolvasni? Na ezt majd meglátjuk, ha Scheinnek is értelmesen be tudok számolni róla.

Épp bocsánatkérési roham jött rám. Legszívesebben Nóritól is bocsánatot kérnék, amiért itt égetem a villanyt, amikor ő már lefeküdt. De sajnos muszáj, mert muszáj olvasnom. Asszem kezdek hajlamos lenni a szélsőségekre. Az önsajnálatra is...?

Nem baj, ez azért az én blogom, hogy annyit önsajnáljam magam benne, amennyit nem szégyellem. Még nem szégyellem. Háhá.

Különben is, anyám tegnap képes volt úgy beszélni velem, mintha nem a család szégyellésre méltó eltévelyedett báránykája lennék. Csodásmesés! Azért még lehet, hogy visszakerül ebbe a helyzetbe.

A holnapi vizsgámra olvasom az üzenetet, amit régebben kaptam a tanáromtól: "Amikor úgy érzi, felkészült, kérem, jelezze e-mailben. (Nem gondolom, hogy nagyon szigorú vizsgának kellene lennie, de ingyenjegynek sem.)

Üdvözlettel,

Györi Miklós"

Ez most olyan érzés, mint amikor a kórházban megkaptam a hőn áhított extra adag nyugtatóinfúziót.

Most elteszem magam (azaz csak Tóth Krisztinát és Mészöly Miklóst olvasok), aztán holnap kezdődhet az ungabunga. Juhéjj!

Alk. pszicholingvisztika 3-as. Legalább megvan.




Nem. Nem vagyok hajlandó több szexjelenetet nézni. A Jadviga párnáját gondoltam, megnézem filmben, de 40 perc után kész, ennyi. Utálom ugyanis a szexjeleneteket. Nem bírom elviselni. És nem azért, mert egy frigid zárdaszűz vagyok, hanem azért, mert nem vagyok kíváncsi rájuk. A Trónok Harcát is ezért nem tudom megnézni. Jadviga párnájában az 5. aktusnál egyszerűen lecsuktam az egészet. Ha ezen bukok meg, kiröhögöm magamat.


Komolyan, jelenleg a legnagyobb félelmem, hogy bemegyek Scheinhez és ott helyben elbőgöm magam. Kezdem az idegkimerültség jeleit mutatni.


Egyébként azért jó zuhany alatt sírni, mert nem érzed a saját könnyeidet.


"Ó ne aggódj, ha mindent tudsz, biztosan átenged!"
"Ó nála biztos átmész, szerintem én vagyok az egyetlen, aki kétszer bukott nála!"
- Nem is tudom eldönteni, melyik hozzászólás megnyugtatóbb!


Komolyan, jobban félek ettől a vizsgától, mint az államvizsgától. Jelenleg. Schein az, akinél igazán nem akarok beégni.


That awkward feeling, amikor semmitől sem félsz annyira, mint ettől, mégis alig várod, hogy eljöjjön.


...És ha átmegyek? Jöhet még egy áttanult nap.




Guess who can't sleep. Álmomban már rímeket gyártok. Valahol a Nap előtt a Vénusz épp átvonul, de sajna képtelen vagyok belenézni, tűz az arcomba.


Zsuzsi már megint kiírt egy depressziós bejegyzést. Nem tudom, mit gondoljak. Van mit, csak nem akarok kora reggel fölöslegesen negatívkodni. Épp elég negatív, hogy ma Schein.


Reggel 6 van, a gyomrom pedig már készül olyan méretekre gyűrni magát, hogy szinte akadálytalanul kihányhassam. Nem tudom, nem lenne-e jobb, mert itt belül elég kellemetlen.


H.L. kisasszony feltöltött egy fotósorozatot magáról és a párjáról. Én meg újabb értelmetlenségét érzem az életemnek ennyi tökéletesség mellett. Ilyen szépséget be kéne tiltani.


Basszusklarinét, úgy gondoltam, 10 előtt nem megyek be az egyetemre, de már annyira nem tudok magammal mit kezdeni, hogy muszáj bemennem!


Schein 5-ös. Nagyon nagy mázlim volt, beszélhettem arról, amiről akartam, és föl sem tűnt neki, hogy 4 kötet helyett csak hármat olvastam el. Kilimandzsáró-méretű szikla legördült a szívemről...


...csak egy kicsit mégsem. Scheinnél valaki akartam lenni. Megkérdezte, miből írtam a szakdolgozatomat, majd azt is, mivel akarok foglalkozni felnőttként. Én meg csak nyökögtem, nem tudtam mit válaszolni. Láthatóan nem tettem elég mély benyomást... persze most már tudom, mit kellett volna válaszolnom, de hát... Schein elúszott, vele együtt a legjobb egyetemi előadások is, és én érdektelen maradtam az egyetlen irodalmár számára, aki számára nem akartam az lenni. Sóhaj. De legalább 5-ös.


Gintlire ott együltő helyemben elolvastam ~120 oldalt. Azt hittem, túl vagyok a felén. De... mint kiderült, nem. Így aztán most, hajnali fél 4-kor is bőven van mivel szórakoztatni magam.


Elkértem Ildi kidolgozott záróvizsga tételeit. Azt mondta, teljesen megérti, mellesleg Ádámmal megjegyezték, hogy eléggé kikészültnek tűnök. Francba, ennyire látszik?


Csaba elhúz. Holnap vagy holnapután (holnap=amikor fölkelek azután, hogy elaludtam). Shit.


Pedig én megkértem Nórit, hogy dobjon ki az ágyból, ha 5 perc múlva is ott vagyok. Nem dobott. 3 órát átaldutam... most meg éjjel pótolok. És persze blogolok. Mondtam már, hogy nem érdekel, milyen hatással volt Nietzsche Babitsra?


De még ez a kisebb baj. József Attilla Eszmélet c. verse menő. A magyar líra egyik csúcsteljesítménye és mint ilyen, rengeteg elemzésre és értelmezésre ad okot.
De.
Az, hogy arról kelljen olvasnom, hogy ez a vers tulajdonképpen vers-e vagy ciklus, az számomra felér egy durva inzultussal. Mert József Attila megírhatta volna ezt kódex-széljegyzetként, vagy graffitiként a MÁV-telepre, akkor is a magyar líra kiemelkedő alkotása lenne. De arról vitatkozni, hogy ez a 12 szerencsétlen versszak ciklus-e vagy önálló vers, az olyan vérlázító mértékben érdektelen, hogy komolyan megbántva érzem magam.


"Fagyosabb és kristályosabb a téli szerelem", olvastam a Füst Milán-tanulmány példái között. Ez mosolyt csalt az arcomra. :)


Gintli 5-ös, Varga-Haszonits baromi meglepő módon 5-ös. Végeztem. Kajak végeztem. Mehetek abszolválni.


Gintlinél ki lehetett kb. számolni, kinél kit fog kérdezni. Ezek szerint nekem Füst Milánból kellett volna felelnem, jól át is néztem. Erre bemegyek, Gintli meg elkezdi, hogy akkor nekem most mindenféléből kérdezni fog, mert nincs ötlete... tehát a Hunn, új legendában miféle ars poetica fogalmazódik meg Ady költészetében. Azt hittem, leesek a székről. Erősen gyanítom, hogy összesen két dolognak köszönhetem a jegyemet (mert egyébként csak nyökögtem össze-vissza, Gintli beszélt helyettem): annak, hogy olvastam A láthatatlan embert, illetve hogy jókor, jó helyen benyögtem, hogy "Komjáthy Jenő" (merő tippből).


Varga-Haszonits tanárnő azt mondta, nem akar faggatni minket. Ugye mindannyian elolvastuk a szakirodalmakat, amiket az 1. órán megadott (nem adott meg semmit). Hevesen bólogattunk, közben rendkívül igyekeztem nem nézni a társaimra, nehogy kitörjön belőlem a röhögés, aztán meg mindenki kapott egy 5-öst. Jéj.


Helló abszolutórium! Amint megjelenik etr-ben, hogy anyám átutalta a kolidíjat, nyomathatom. 4,15-ös átlag most is játszik - és igen, büszke vagyok magamra! Húzós volt az utóbbi időszak (ezután is húzós lesz még egy ideig), de ez most akkoris eredmény. Még apám szerint is.


(ezt most abbahagyom de még majd írok)


Folytköv.