kora reggel

Én: Köszönöm!
Seyda: Teşekkür ederim!
Nóri: Thank you!
Én: Merci!
Seyda: Danke!
Nóri: Domo arigatou!
Én: Grazie!
Seyda: Gracias
Nóri: Gratiae!
Én: Cpacuba! (most nem tudok jobb cirill ábécét rittyenteni ide)
Seyda: Vítajtye!
Nóri: Hvala!
Én: ... eh! Pedig tudtam! Most nem jut eszembe... mi a 'köszönöm' finnül? Áááááá.......


Hetekig gondolkodtam rajta, újra és újra előkerült az agyamban, de az istenért sem jutott eszembe. Pedig tudtam, hogy tudom, másfél év finntanulás meg a sok Nightwish után ne tudnám... de nem jut az eszembe... nemigaaaaaazz.....


-Kiitos! - mondtam ma reggel Nórinak ösztönösen, mikor visszaraktam a körömreszelőt az asztalára.


Majd lekevertem egy implied taslit magamnak.