Tény, hogy a hiúság múló szenvedély, bóvli vásár és még Lewis Carroll, J. M. Barrie vagy akár Tuomas Holopainen sincs körülöttem, hogy ingyen és bérmentve halhatatlanná tegyen.
Mégis, pont ilyen folyamatos, ilyen visszatérő... nem tudom, hogy ez normális-e.
A városligeti műjégpályán nincs menetirány-változás, mint Pécsett, az emberek 4 órán keresztül keringenek körbe-körbe, míg bele nem szédülnek és bele nem fájdul az összes izmuk, még olyan is, amiről eddig nem is tudtak. Mindig vissza ugyanoda. Mindig vissza a koripályára.
Egyszer majd biztos el kéne felejteni, csak nem megy és nem akarom. :)
Ha nem lenne, akkor is boldog lennék, de most így még sokkal boldogabb vagyok. Elégedett sóhajjal hátradobom magam az ágyban és csak vigyorgok, mint egy retardált. Egy jó zenélés, néhány nagy röhögés, egy nagyon kellemes beszélgetés, egy új felső, egy üveg nagyon finom bor, kellemes zene és a nap máris tökéletes.
Ne haragudjatok, de imádom kiírni magamból, hogy jól érzem magam. Még mindig nem tudok betelni vele... el sem hiszem, mennyit éltem szomorkodás és kétségek között.
Nem voltam normális.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése