Úgy volt, hogy ezeket a dolgokat egy bejegyzésbe szánom, de az áttekinthetőség érdekében háromba szedtem.
Először is a kötelező kör.
"Te akkor már megint szakítottál Csabával?!" mondta egy igen magas érzelmi intelligenciájú MTT-s egyén nekem a telefonba. Amellett, hogy kikérem magamnak a "már megint" szintagmát, igen, de nem igazán akarok beszámolni róla, két okból:
1. nincs mit. Csabával nagyon jól és nagyon intelligensen megbeszéltük (szerintem), amiért nagyon hálás vagyok, és őszintén szólva nem sok elmélkednivalóm maradt róla.
2. nem érzem a szavaimat hitelesnek, ameddig egy kis idő el nem telik. Én nyilván tudom, mennyire vagyok elhatározva a döntésem mellett, de nyilván ezt az idő bizonyítja, addig meg kurvafölöslegesnek érzem, hogy bármit is bizonygassak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése