A Teen Idle zenéje ringat éppen.
Nem a mai nap érdekes, hanem a tegnapi.
Érdekes hullámvasút a tények és az érzelmek terén, amin átmentem, mégsem tudom rosszul érezni magam.
Nem, ha ilyen sok minden kijött belőlem és ennyiféle szeretetet kaptam. Sétáltam és mutogattam, kaptam infarktust és éreztem magam a pokol fenekén, hagytak egyedül az Ibolyában és táncoltam szólóban az üres parketten, beszélgettem a szobámban hajnali 2-kor és küldtem dalt annak, akinek eddig sosem (csak ő nekem)... és valahogy jó volt. Őszintén nem bírom megbánni. Sem a délelőttöt, sem a délutánt, ahogy az estét és az éjszakát sem.
Szeretek őszinte lenni. Szeretek tudni dolgokat és átadni azokat másoknak. Szeretem látni a lelkesedést, a felismerést. Szeretem igaznak érezni, amit mondok, még ha fáj is.
Nagyon szeretek olyasvalakivel táncolni, akit már ismerek. Egész más, mint egyedül vagy körben vagy új emberrel - olyan, mint a beszélgetés. Jó megismerni és szimpinek tartani valakit, de más kényelmesen érezni magam és a kis poénjainkat is bevetni. Hihetetlenül élveztem.
És mindennél jobban szeretek beszélgetni. Újjal, régivel, komolyan vagy viccesen.
Hajnali fél 4-ig. Mintha újra felpumpálták volna a szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése