Ankalimon: Annak idején a logika tanszéken nagyon empirikus-pozitivista szemlélet volt az uralkodó. Az egyik tanárom tudta, hogy szívből utálom az asztrológiát. Azt kérdezte, hogy ha készülne egy átfogó kutatás, rengeteg emberrel, nagyon alaposan, és kiderülne, hogy az asztrológia valóban működik, akkor képes lennék-e elfogadni.
Én: Na és képes lennél?
Ankalimon: Hát, azt hiszem, igen. Muszáj lennék. Mert az embereket tulajdonképpen nem az zavarja az asztrológiában, hogy nettó hülyeség, hanem az, hogy nem látják az ok-okozati, logikus magyarázatot rá, hogyan áll össze ez a tudomány. Hogyan lesz a csillagok állása személyiségek alapja. Ez a bosszantó, nem az, hogy faszságnak hangzik.
Én: De hát a finnugor rokonsággal is ez van, nem? Faszságnak hangzik, de nem ez a baj, hanem hogy nem tudják megfogni a logikáját. Csak az eredménnyel szembesülnek, az oda vezető úttal nem. Erre jön a nagy múltú és trendi utálási hagyomány.
Ankalimon: Na igen, azt hiszem, ez a ti legnagyobb bajotok. És ezért tartják hókuszpókusznak, tudomány helyett.
(Félreértések elkerülése végett: ezért nem vagyok mérges a világra, és nem veti vissza a finnugrisztika iránti lelkesedésemet. :) Ettől még csak viccesebb. És igen, néha pörgök rajta. :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése