Kicsit kábán tébláboltam a szobámban. Elfáradtam, na, ronggyá dolgoztam magam a hétvégén.
Az ágy mellett találtam egy üres sörös dobozt. Naná, még ezt is én takarítsam...
Kopogás, beszélgetés, zavart kortyolás, szemkontaktus vagy nem szemkontaktus. Az ablakon éjjel is beragyogott a város, de nem méltattuk figyelemre. Kitöltöttük a teret. Ismerős stílus, hangos nevetés, témák, amik ott helyben érdekesnek (és megmentőnek) tűntek, most viszont már alig emlékszem rájuk.
Minden olyan ismerős, mégis lányosan zavart vagyok. Talán pont azért, mert valamilyen szinten a múlt egy szelete.
Zsibbadás, de az a kellemes fajta. A szomszédban valakik éppen elég jól érzik magukat. Nyöeh, zene felhangosít.
A lejátszási listámra akadt a Love Takes Over. Ez persze azonnal visszaröpített 2010 tavaszára, amikor erre ugráltam Kangoo edzéseken és ritmusra csaptam a cipőm, hogy over, over, over... Bár a zene pont az ellenkezőjéről szól, számomra egy Nagy Elfelejtés korszaka volt az... egyértelműen életem legnehezebb hónapjai.
Aztán mi maradt belőle, mégis itt vagyok. Nem mondom, hogy már csak kacagok rajta, de talán jó volt ekkor megtapasztalni a gödör alját.
Márpedig ha azt túléltem, akkor aztán tényleg bármit túl tudok.
Ez volt a másik, amit mindig hallgattam :D Thank God it's over!!!!
:) én vasárnap este indokolatlanul egy medencében találtam magam egy rakás 20-24 évessel :DD vicces volt
VálaszTörlés