24 lettem, na, hivatalosan.
Holnap (ma) kora hajnalban indulunk Horvátországba, az idegeim romokban. De legalább 4 nap internet és munka nélkül, jessz! Hú de rám fér.
"Milyen 24 évesnek lenni?" Nyilván semmilyen. Nem szoktam az éveim száma miatt hisztizni, és egyébként is már lélekben rég 24 évesnek érzem magam. A korszak, amiben vagyok, már rég elkezdődött.
De azért szeretem, amikor szülinapom van. Egy kicsit én vagyok a középpontban, egy kicsit azoknak is eszébe jutok, akiknek egyébként nem szoktam. Jó érzés, szeretem kiélvezni, még akkor is, ha ilyen lehetetlen időpontban van. (Mégis ki ér rá június 26-án?!)
Kicsit sajnálom, hogy most kapkodás van, és internettől meg számomra kedves emberektől (persze az útitársaimat leszámítva ^^) elszakítva, egy vonaton fogom tölteni a szülinapomat. Hajnalig meg... hát éppenséggel tökmindegy.
Azt hiszem, még nem kezdtem sírással szülinapot. (eddig) Most azért tényleg jólesne, ha lenne mellettem valaki, és nem de facto egyedül laknék egy hete... :( Legalább erre a 3 maradék órára. Illúziónak.
(Ki a halálom látogatja a blogomat Petroskoiból???)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése