2018. július 9., hétfő

Lö random orosz út 3. - Kozino


Egy nagy adag széna landolt az arcomban, Sztasz jóvoltából. Hát, én akartam fent a csűrben lenni, és fogadni a Sztasz által az arcomba dobott szénakötegeket, tehát egy szavam sem lehet a munkára. Nagy vehemenciával továbbítottam az asztagokat Danielnek, aki művészien elhelyezte a szénát a csűr túlsó felében. Julia aggódott, hogy túl sokat dolgoztatnak, de nekem nagyon is kedvem volt besegíteni a szénagereblyézésben és -betakarításban. Végre egy kis rendes falusi munka, és én is hasznossá tudom tenni magam! Persze leégtem és rosszul lettem a munka utáni rengeteg ebédtől, úgyhogy nem tudtam végigcsinálni velük a műszakot, de ameddig működőképes voltam, végtelenül élveztem a kendővel bekötött fejjel, bikiniben majd kockás ingben, gumipapucsban való szénarakodást, mint egy rendes udmurt redneck. Legalább valamit adjak vissza ennek a családnak, ha már 4 napig etetnek-itatnak és altatnak, pedig eredetileg egy napra szerződtem hozzájuk. A többnapos együttartózkodással lassan-lassan az udmurt nyelv is visszaszivárog az agyamba (ugyanis szégyenszemre nagyon kiszivárgott). Szagyisz, mondta Julia apja, és a kerti traktor utánfutójára felhordott szénarakásra mutatott. Én kicsit megilletődötten felkapaszkodtam rá, és magamra sokkal büszkébben zötyögtem végig a Sztyepanov család kaszálóján, mint a Byg-Byg fesztivál nyitóünnepségén.

Imádom ezt a falut. Imádom az idevezető földutat, a zöldellő szántóföldeket, lankákat és díszes ablakú rönkházakat. Imádom, ahogy a muncsóban nyakon öntjük magunkat és elfolyik alattunk a víz, imádom a mentás herbatea mindent betöltő illatát, a „szelektív kukát” (moslék-tüzelőanyag-szemét), a konyhakertet, a méhkasokat és a kert végi forrást, amiből befőttesüveggel merítünk hideg vizet, ha elfáradtunk a gereblyézésben. Imádom at ötliteres küblikben tárolt tejet és házitejfölt, a váratlanul és végtelen mennyiségben előmanifesztálódó shangit (házikenyér-féleség), amit kerti zöldhagymával és a saját tehenük tejével esznek uzsonnára, ha „nincs otthon semmi”. Imádom a gumipapucsokat, kendőket és Julia anyja varrta kényelmes otthonkákat. Imádom, hogy összetart a család és mindenki együtt dolgozik, azt, hogy mindenki udmurtul beszél és a kisbabának is udmurtul gügyögnek, és mindenki olyan tiszta és takaros és ügyes, és olyan szuper, hogy csak na. Jobban feltölt ez a náluk töltött pár nap, mint bármilyen wellness.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése