- Jééé, te itt?! Vizsgázni??? Na neeee!! - hangzott Ádám köszöntője, mikor meglátott az alknyelves folyosón. Nem mondom, hogy különösebben jól esett, de a mindenmindegy pajzsával felvértezve egy vigyorral visszapattintottam az élcet. Utolsó alknyelves vizsgám... hát már csak bemegyek rá, na!
Marci édi volt. Igazi F (talán az egyetlen a csoportban)... És Bogi miért mész át? De az elején sem volt jó vagy csak később romlott el? Mi az, ami nem tetszett? Bár nem szívesen mentem bele a magyarázkodásba, azért jólestek a kérdései. Bevallom, őt a vége felé egészen kezdtem megkedvelni.
Gecső tanár úr hozta a formáját. Megkérdezte, mit csinálok a nyáron, hümmögött egy sort (a kedvéért megpróbáltam eljátszani, hogy izgatottan várom a "nagy kalandot"), és bevésett egy ötöst. Az ajtóból visszafordultam.
- Ja, tanár úr, szakot váltok.
Elképedve nézett rám.
- Komolyan? Mire megy át?
- Finnugrisztikára.
- Tényleg? És hogyhogy?
- Úgy érzem, jobban ott a helyem. Nagyon sok jó élmény ért ott és azt szerintem igazán lelkesen tudnám csinálni.
Morfondíroztunk egy sort a dolog gyakorlati kérdésein, majd vett egy nagy levegőt.
- Hát, rendben, Bogáta... derék dolog. Amerika miatt is le a kalappal, de emiatt legalább ugyanannyira. Örülök, hogy meri azt csinálni, ami érdekli... de hát végül is ez lenne a normális, nem?? Hát... sok sikert, és viszontlátásra!
Viszontlátásra, alkalmazott nyelvészet szak! Ezek után egy évet töltök a finnugrisztika minoros BA-s tárgyak pótlásával, 2014-től pedig remélhetőleg nekivágok az MA-nak. Megbeszéltem Csepregi tanárnővel, a TO-val, a szüleimmel... most már talán valósággá válik, amit egy ideje dédelgetve tervezgetek magamban.
Szépen elterveztem, hogy a Goodbye Cruel World gúnyos taktusaival búcsúztatom az alknyelvet, ami ilyen csúnyán félresikerült, de a mai nap halk, puha kis búcsúzása inkább olyan mosolygásra késztetett, mint Miranda Priestleyt a Devil Wears Prada végső jelenete.
Hát viszlát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése