2013. június 24., hétfő

dream on

Reggel hatkor meg alszik a tabor. Halkan cuccolom ossze magam, elso vagyok a konyhaban, a kis felsegteruletemen, a zold sapkamban es kotenyemben. Ed, a szakacs stilusa es hangja vegigborzongatja a gerincemet, kellemes magabiztossaggal tolom a kocsit a muanyagkaja-szagban es egyszerre vagyok ura es szolgaloja a reggelizni vagy ebedelni vagy vacsorazni erkezoknek.

Mire leulnek es emberekhez jutnek, olyan faradt vagyok, hogy nincs erom beszelgetni. Ennyi akcentusat az angolnak meg eletemben nem hallottam. Erdekesen fogok beszelni a tabor vegere. Ram kacsint az egyik konyhascimbim, a tatar sractol megkerdezem, hogy kak gyela. Megfenyeget, hogy ha meg egyszer kinevetem az oroszos "kh" fonemajat, belenyomja a fejem a szennyesebe.

Jokat uszok, ha tudok, csak a lajfgardok idegesitenek, mindig bamulnak, mint halat az akvariumban.

Minden este setalok egy kicsit es zenet hallgatok, ami kicsit visszarepit Budapestre. Egy parhuzamos univerzumba.... lehetetlen, hogy Budapest valoban letezik valahol...! Megis rola es a lakoirol almodozom, ahogy a tancolo firefly-ok szikrazva mutatjak az utat a taborbol el es vissza. Homeward Bound!

Szerdan jelentkezem hosszabban is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése