Oké, az előző bejegyzésem egy nagy rakat rózsaszín tüncögés lett. (Mostanában a rózsaszín lett a színem... Minc is ezzel fogadott, hogy rózsaszín vagyok, ennek örömére ma rittyentettem egy hatalmas rózsaszín epres charlotte-ot, önmagamat megajándékozandó... én, rózsaszín. Miafranc!)
Na mindegy, de azért az mégis indokolatlan, hogy mindenki ilyen kedves legyen velem!
Oké, hogy segítettem Andrisnak a műelemzésben és pont azt húzta a vizsgán és 5-öst kapott, de hazajött, megölelgetett és hozott nekem csokit. Az érzelmi analfabéta öcsém. Majd utána melegszendvics-készítő partit csaptunk és közben hülyére röhögtettük egymást. Ja és még a főztömet is megdicsérte...
Zsófi szépen megkért, hogy segítsek neki hajat mosni (és segítsek eltávolítani a vállára ragadt rágót... kisgyerekekkel néha megrázóan indokolatlan dolgok történnek...), amiből olyan ökörködés lett (a fürdőszoba módszeres elárasztásával), hogy zengett a ház.
Noémi külön adott pénzt anyának, hogy ha megy boltba, hozzon nekem chipset. Pedig nem kértem...
Nagyi hozzám vágott egy hatalmas adag epres piskótatekercset - pont erre volt szükségem a charlotte-készítéshez, és ő ezt nem is tudta.
De ma még Mázlit sem sikerült levakarnom magamról. Úgy fúrta az orrát a tenyerembe, mintha az élete múlna a testi kontaktuson velem.
Gergő pedig közli, hogy megvette nekem a Great Gatsbyt szülinapomra... erre már nem is találok szavakat!!! :) ^^
Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt... de köszi, világ! :O :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése