A Toppyban lármázó hobbitok nem is tűntek annyira hobbitnak. Sőt, kifejezetten nagynak tűntek, ahogy terpeszkedtek a nagy fotelekben, nevetgéltek, poénkodtak, magyaráztak. Íme, hús-vér valójukban a Toppysok, mintha megelevenedett regényhősök lennének, akik most kisétáltak a könyv lapjairól. Megilletődötten szürcsölgettem a teámat, és úgy éreztem magam, ahogy egy összeszokott társaságba becsöppent idegen érezni szokta magát. Ültem, nézelődtem, figyelgettem, szívtam be az atmoszférát. Úgyis ki leszek kérdezve...
Záróra, nyomás.
Nem egészen tudtam, merre megyünk (néha még abban is elbizonytalanodtam, merre van észak!), de nem baj, úgyis a társaság volt a fontos. Az az egy. A jöttünkre kialvó lámpa felszipkázta az indokoltságot. A patakparton vaksötét volt, mégis ahogy sétáltunk, megelevenedett és felragyogott a környék, mint egy Owl City-klipben. A megáradt folyóban érzelmek hömpölyögtek, önmagunk, egymás és a társaink iránt, a emlékek csillogtak a nedves fűben, kavarodtak fel és tapadtak ránk, ahogy masíroztunk, vallomások zsongtak körbe minket, szálltak ki belőlünk nehézkesen és megkönnyebbülten, mint a jóllakott szúnyogok a bőrünkről, ahogy lebegtünk Narniában, néztünk és haladtunk, előre, mélyebbre, apró kis lámpákat gyújtva az önismeret hosszú, fullasztó ingoványában.
Az idő megállt. Egy kicsit még a tabuk is szüneteltek. A lámpák fényébe visszaérve szinte ijesztőnek hatott, mi mindenről esett szó és hogyan. Fadarab! Kísérleti nyúl! Mennyi minden történt... zúdult rám mindenféle emlék, polcok rejtekei, nimfák és stalkerek, és persze robottánc, meg az internet sötét bugyrai... mennyire is megy jól a dicséret... karolj bele az önutálatba. És persze ne is kérdezzek holmi külsőről! ...a személyes találkozás egyetlen hátránya, hogy nem marad utána chatlog.
Felszállt az este a szférákba, elszállt. Megint egy szinttel följebb, a felhős káposztási égen..
Ne gondoljunk a jövőre, de azért egy kicsit mégis igen, amikor bele kell gondolni, hogy ilyenre már nem sok alkalom lesz. Mégis, ettől mindig egy kicsit jobb lesz és könnyebb...
(...és már megint hajnalodik. A hajnal az új este, legalábbis az én életemben...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése