back in the whirlpool

Alkalomadtán egy Városliget-körbefutás, fél óra erősítés és x biciklizés még nem elég. Ilyenkor kötök ki a Szabadság-híd közepén éjfél tájékán és kérdezgetem a random örvényektől alattam, hogy mégis vé-té-há.

Néha előfordul, hogy rosszul fordulok az I-ben és hirtelen már nem is érdekel, hogy hol vagyok, mert összezavarodva kapok a szememmel a múlt egy darabkája felé, ami már nincs ott, de a fény, az illat, a fordulat, a mozdulatsor szinte fantomként odavizionálja nekem.

Tartsunk néha raktárlátogatást, hm, zseniális ötlet, szólt a Néprajzi Múzeum személyzete. Így esik meg, hogy hanti bőrtangákat (komoly... a hanti fehérnemű gyakorlatilag rénszarvasbőr pántokból áll), medvepéniszcsontokat (igen, a medvének van olyan), Reguly Antal gyűjtötte bundákat és 1840-es években elhunyt hanti sámánok haját fogdosom a Néprajzi Múzeum raktárában. "Andris, most nézd meg, lerénszarvasoztad magad!" Milyen fura volt "egyedül" újra a raktárban lenni!

Az igazán szívmelengető, még egy döglődős másnapos reggelen is, hogy az ember hiába látja 24 órából 16-ban a másikat, mégis rettentőencsudajót tud vele még beszélgetni, vég és erőltetés nélkül, bárhol, bármikor.

Lehet, hogy az ember nem tud felkészülni arra, ami történik, de amikor megtörténik, magával ragadja, mint egy örvény. Thank you Captain Obvious. Kérem vissza az eszemet, kell.

Gordzsösz, hogy kedvenc Fanntimtól idézzek, amikor Pusztay tanár úr sziktivkari élményekről mesél, és én bolondul mosolygok közben, hogy az Európa Tanács tagjai azokat az utcákat rótták ott messze északon, mint annak idején mi...

Előfordul, hogy az ember barátnője random ráír, hogy örül, hogy hazaérkezett. Ilyenkor görbül a szám szinte könnyes tüncögésbe... Az egyik legindokoltabb lány a világon, akivel a barátságom pont ezért indokolatlan, őszintén hazavárt. És még le is írta! Mennyire nem vall rá, és milyen hihetetlenül jólesik!

Remek, hogy van szó is, aminek megadatik, hogy elszáll, de az írás maradandóságának most térden állva hódolok, és újra és újra visszaolvasgatom, hogy ami leíródott, valóban leíródott. Random hatalmas kommentfolyam. Lopott órák az időeltolódás által. Dicséretek, ajánlatok. Linkek, helyzetek, érzések, félelmek és bátorságok. Vibrál a képernyő.

Gördül tovább az év, tervek, képzelet, toporgás borítja be a 709-es szoba köbmétereit. Két tüncögés között ott a valóság. Bármily gyönyörű a most, mikor lesz már októbeeeeer!

Őszintén mondom, rég voltam ennyire boldog.