akik szerint a partikula nem trú

- Én sosem döntöttem el magamban, hogy én normális leszek - magyarázta Eszti. - Nekem mindez teljesen természetesen jön, hogy a dolgoknak így kell lenniük...

- ...és nagyon csodálkozol, ha másoknak nem egyértelmű, ugye? - mondtam. Eszti felnevetett.

- Hát igen!

Szonja rábámult.

- Ugye Eszti tudod, hogy az máris a nemnormálisság jele, hogy velünk barátkozol?

Elgondolkodtam.

- Nekem sem kifejezett döntésem, hogy nem lettem normális. Mármint, én nem is érzem, hogy különösebben normálatlan lennék...

- Bogáta, mariul tanulsz!!! - kiáltott rám egyszerre Eszti és Szonja.

Jóvanna... :D

Nézegettem kangoo edzésen a velem ugráló lányokat. Hogy csinálják, hogy ilyen egyenes a hajuk, ilyen menőn néznek ki az edzőruhájukban, nem izzadják le a sminkjüket és egy bazi rugótalpú cipőben pattogva is csinosak? Hogy tudják, mikor lesz legközelebb Fittaréna és hol olcsók épp a jó táskák? Minden alkalommal úgy érzem magam, mint egy űrlény. Mégis milyen nyelvet beszélnek ezek???

Ezek az emberek nem tudnák megmondani, mi az a morféma, sosem fájt a fejük Paul de Man miatt, felőlük aztán annyi nyelv hal ki, amennyinek csak jólesik, és nem merengenek az életen buszozás vagy biciklizés közben. Már csak azért sem, mert jó hamar megtanultak autót vezetni és mindenhova azzal mennek, rádiót hallgatva.

Tökéletesen igazuk van. És igazából az én részemről pofátlanság, hogy az ön-és fajfenntartásnak, az evolúció, a józan ész és a társadalmi igények minden elvárásának ellenállva bölcsészkedek, és közben nem szégyellem magam.

Őszintén nem tudom elmondani, hogy a világ mit gondol rólam. Egoista pillanataimban szeretem azt gondolni, hogy egy kicsit irigyelnek, amiért megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy normálatlan legyek. Hogy van érzékem hozzá. Hogy ettől több-e vagyok vagy kevesebb... mindegy is. Úgy próbálok jóban lenni velük, ahogy az ember a szomszédaival szokott. És néha őszintén elámulok rajtuk.

"De a legmélyebb és leglappangóbb szerelmem a szőkéket és kék szeműeket, a derűs eleveneket, a boldogokat, a szeretetre méltókat és közönségeseket rajongja körül.

Ne becsmérelje ezt a szerelmet, Lizaveta. Jó ez és termékeny. Vágyódás van benne, mélabús irigység, kis megvetés és tiszta, szeplőtlen boldogság."