merci beaucoup

Így lesz egy este indokolatlan.

Eszti gyűrűje még mindig itt virít a középső ujjamon. Annyira szép és annyira jól áll, hogy nem is akaródzik levennem. Hogy is került hozzám? :D

Jó, jól éreztem magam, de hogy ennyin múljon?

Életemben nem hallottam ennyiszer, hogy szép vagyok. Random emberektől, random helyzetekben. Ez azért ritkaság a Kamarában! :D Hát ide is eljutottunk, ide indokolatlanódott ez az este, csapódik felém a szél mindenféle árnyalatokban, innen a bora, onnan a passzát... mi a franc :D Miért kellett horvát népdalra táncolnom random indokolatlan sráccal, miért beszélgettem ennyit egy olasszal, miért nem szereltem le a "hobbipszichológust"... már nem is tudtam követni, ki ül épp mellettem és miről beszél, milyen nyelven. :D

A hideg trolimegállóban nagyon akarták, hogy velük menjünk, de kénytelen voltam leállítani Esztit. Ennyi extroverzióból bőven elég volt.

Anya egyszer közölte velem, hogy az biztos, hogy én nem a szépségemmel fogok hódítani. Sikerült vérig sértenie vele, évekre. Pedig, ahogy elnéztem a sündörgő olasz/magyar/féligszerb arcokat, kénytelen voltam duzzogva bevallani, hogy igaza van.

Jó érzés volt, hogy szépnek gondolnak, mert a lányok már csak ilyenek, hogy szeretik ezt hallani.

De folyamatosan legszívesebben felhívtam volna az értelmes férfiismerőseimet. Hiába volt ott Eszti konstans és nagyon értékes segítségnek, valahogy nem pótolta a fiúkat, akikkel beszélgetek, akikre rá nevethetek, akikkel boldogan kilométereket sétálhatok vagy random helyekre betévedhetek egyetértésben és intelligensen, ijedtség nélkül. Már csak a tudat megnyugtat, hogy léteznek...

És többet érnek sok-sok kis szellőviharnál a Kamarában.

Rég volt ilyen random  estém, ilyen random vicces kontextusban. A szexualitás csakúgy zúgott el a fülem mellett, mit ad isten, sosem talált el.

Most pedig hazajöttem tüncögni, jóindulatúan, mint az év felfedezettje.

Köszönöm Kamara, majd értesítelek! :D